A Gottfried Krueger sörgyár vezetői egyáltalán nem voltak elragadtatva az ötlettől, az American Can csomagolóanyag-gyártó cég munkatársai azonban meggyőzték őket: a hagyományos üveges vagy hordós változat helyett zárják fémdobozba a folyékony kenyeret.

A Gottfried Krueger sörgyár vezetői egyáltalán nem voltak elragadtatva az ötlettől, az American Can csomagolóanyag-gyártó cég munkatársai azonban meggyőzték őket: a hagyományos üveges vagy hordós változat helyett zárják fémdobozba a folyékony kenyeret. A newarki székhelyű sörfőző vállalkozás igyekezett minimalizálni a kudarc esélyét, és 1933-ban a kétezer darab dobozt meglehetősen távolra, az 500 kilométerrelévő Richmondba szállította tesztelésre. A hűséges fogyasztók visszajelzése végül 91%-ban pozitív volt.

A XIX. század hajnalára a konzervdobozok meghatározó szerepet töltöttek be az élelmiszeriparban, ám a sör „bezárásának” gondolata sokáig idegennek hatott. Az American Can 1909 óta dolgozott a technikai megvalósításon, ám az áttörésre végül a szesztilalom feloldásáig kellett várni. Ugyanis évtizedekig nem tudták megoldani, hogy a sörben lévő szén-dioxid és a fém konzervdoboz ne lépjen egymással kémiai reakcióba, valamint hogy a belső nyomás miatt a fémcella ne robbanjon fel.

Pedig a konzervek nem csupán a sérülékenység, a szállítás vagy a raktárazhatóság terén, de a tartósság tekintetében is kenterbe verték az üvegeket.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. ősz különszám számában olvasható.