Lázadás miniben, avagy a divat örökifjú nagyasszonya: Mary Quant
2022. szeptember 17. 16:20 Balázs-Piri Krisztina
Fiatal lányként él az emlékezetünkben, talán mert a miniszoknya feltalálójaként tartjuk számon: az 1960-as években pedig minden tinédzser álma ez a ruhadarab volt. A kultikus öltözéket ma már múzeumokban mutogatják, holott első viselői éppen saját felmenőik és az ósdivá vált formák ellen tiltakoztak.
Végtelen butikparti
Bár a miniszoknya a felnőtté válást, a függetlenséget testesítette meg, hossza fordított arányban állt a szabadság érzetével. Minél rövidebb volt, viselője annál felszabadultabban érezte magát benne. Maga a feltaláló, Mary Quant úgy emlékezett, azért ötlötte ki, hogy könnyebben tudjon futni a busz után. Mégis szimbolikus módon egyet jelentett a lázadással, ami magát a korszakot is jellemezte.
A fiataloknak a Rolling Stones és a Beatles muzsikált, az ötvenes évek nőies modelljeit felváltotta a csontsovány Twiggy, és az anyák, nagyanyák dauerolt frizurakölteményei helyett Vidal Sassoonnál vágatták rövidre a fürtöket a „Csak megmosom a hajam, és már indulok is!” szlogennel. De nem csupán a divatban történtek forradalmi változások; 1960-ban dobták piacra az első fogamzásgátló tablettákat, és ez végleg felszabadítóan hatott az új nemzedékekre.
Mary Quant férje, Alexander Plunket oldalán 1956 telén még hosszú szoknyában és feltűzött hajjal volt látható a chelsea - i Bazaar ban
Mary Quant, a 92 éves divatikon is a forradalmi változások egyik előfutára volt. 1955-ben huszonévesen nyitotta meg első butikját London bohémnegyedében, Chelsea-ben. Nem volt sima útja odáig. Szülei második generációs értelmiségiként walesi bányászcsaládból érkeztek: sok brit hírességről elmondható, hogy a művészpályán a zsigereikben megbújó szegénység emléke, a megaláztatások vitték előre. Hasonló gyökerei voltak az énekes Tom Jonesnak is, a Beatles pályafutására pedig szintén hatott az akkor még csúnya, szürke, reménytelen iparvárosnak kikiáltott Liverpool hangulata.
Jack és Mildred, Mary tanár szülei nem egyeztek bele, hogy lányuk divattervezést tanuljon, másképpen képzelték az életét, annak ellenére, hogy a kislány már ötéves korától rongyokból varrogatott új ruhákat a babáinak. Azt végül elfogadták, hogy művészettörténetet tanuljon, a lányra a rajztanári minősítést is adó londoni Goldsmith College-ban nemcsak diploma várt, hanem a nagy, élete végéig kitartó szerelem is. Párja, Alexander Plunket illusztrátornak tanult, később Mary üzlettársa és 1957-től hűséges férje lett 1990-ben bekövetkezett haláláig. A házaspár Orlando nevű fiúgyermeke 1970-ben született.
A művészeti iskola után Mary gyakornoknak szegődött el egy Londonban dolgozó dán milliomos mellé, így később némi üzleti ismerettel felvértezve vágott neki a biznisznek férjével és jó barátjukkal, az ügyvédből fotográfussá avanzsált Archie McNairrel, akinek Fantázia nevű kávézója a fiatal, pályakezdő avantgárd művészek pezsgő hangulatú gyülekezőhelye lett. A három muskétás, ahogy magukat emlegették, itt merített bátorságot ahhoz, hogy 1955-ben Bazaar néven önálló butikot nyisson a King’s Roadon, Chelsea főutcáján.
Bár a hetedik X-hez közeledve nyugdíjba ment, a szóbeszéd szerint a szakmabeliek a mai napig kikérik a véleményét (a fotón 76 éves korában látható)
Már érlelődött Maryben a gondolat: a hagyományos stílusú öltözékek helyett be kéne hozni a divatba azokat a kölykös, csibészes, vagány, vidám vonalakat, amelyek szellemisége megfelelt a chelsea-i, kicsit bohém és nagyon tinédzseres hangulatnak. Így került sor a második közös butik felavatására.
Az 1957-ben Knightsbridge-ben megnyitott üzlet, amelyet pillanatok alatt Bazaar helyett Bizarrnak keresztelt el a főként szülők ellen lázadó, de a heti, zsíros zsebpénzt nem visszautasító közép- és felsőosztálybeli aranyifjúság, mivel az teljesen elütött az addig ismert divatbutikoktól.
A hatvanas-hetvenes években igazi megtiszteltetés volt Quant modelljének lenni
Az eladók kezükben pezsgőspohárral közlekedve szolgálták ki az ámuló-bámuló vendégeket, akik maguk is jókedvre derültek az üzletben áradó dzsesszmuzsikától. A kirakatban is mindig történt valami. Az egyik sarokban pezsgősdugók pukkantak, a másikban egy modellt fotóztak, akinek élő homár volt a kezében, egy hatalmas arany dobozból egy Harley Davidson is kigördült.
Ernestine Carter, az előző évtized egyik véleményvezére a stílus terén, ki is jelentette: „mintha egy vég nélküli koktélpartin mulattam volna.” De mondott ő mást is: „Szerencse kell ahhoz, hogy valaki jó időben, jó helyre szülessen, kellő tehetséggel. A divatban ez csak Chanelnek, Diornak és Mary Quantnak adatott meg.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
