Ernest Hemingway Nobel-díjas amerikai író, 61 éves korában Ketchumban öngyilkos lesz. Az illinoisi orvoscsaládból származó író világéletében kereste a kalandot. Élete utolsó éveit betegség árnyékolta be. Önkéntesként 1918-ban az olasz frontra került és egészségügyi szolgálatot teljesített. 1921-től 1927-ig, mint tudósító Európában dolgozott. 1936-1937-ben a köztársaságiak oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban, utána Kínában és Kubában élt. Élményeit az író tematikusan dolgozta fel műveiben, s ezt a modern irodalom számára példamutatónak tekintik, egy "elveszett nemzedék" kifejezésként fogják fel. Túlnyomóan férfi személetet tükröző regényeiben a hősök egyéni erkölcsi normákhoz igazodva állnak helyt egy sokszor értelmetlen, borzalmas világban. Első sikerét 1926-ban érte el "Különös társaság" című regényével (nálunk "Fiesta" címmel jelent meg). 1929-ben jelent meg "Búcsú a fegyverektől" című világháborús regénye. Spanyolországi polgárháborús élményeit "Akiért a harang szól" című regényében dolgozta fel (1940). Utolsó nagy írói sikere "Az öreg halász és a tenger" című regénye, amelynek hőse szelíd megadással fogad minden kudarcot. Halála után divatosak lettek ifjúkora Párizsát idéző emlékei, sőt még az 1920-as években írt remek riportjai is.