Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》
Fű, fa, virág: a Városliget természeti környezete

Fű, fa, virág: a Városliget természeti környezete

2022. július 11. 08:50 Múlt-kor

A Városliget arculatát alapjaiban határozza meg növényvilága. A 18. században Városerdő nevet viselő kopár, mocsaras terület hasznosítását, parkká alakítását Mária Terézia és II. József idején kezdték meg. Kezdettől fogva törekedtek rá, hogy a növényzet az épített környezettel harmóniát képezve fejlődjön, és ez számos formában megfigyelhető volt a Liget története során.

<

Sétányok és korzók

Ha a Liget fái mesélni tudnának, kalandos történeteket hallhatnánk utazásaikról. Többen közülük évtizedekig máshol éltek, felnőtt korukban kerültek mai helyükre. Már József nádor idejében is voltak faátültetések, de a földalatti vasút meghosszabbításakor is számos fa áttelepítéséről gondoskodtak a kertészeti szakemberek. Az egykori Városerdő közparkká alakítása is azzal vette kezdetét, hogy 1817-ben faiskolát létesítettek a területen, ahol felnevelték a Nebbien Henrik (1779–1841) tervei szerint később szétültetett facsemetéket. A Királyi Szépítő Bizottság vezetője, József nádor (1776–1847) alcsúti és margitszigeti kertészetéből adományozott csemetéket, magvakat a városligeti faiskola megalapításához.

A fák hasznosításáról ebben az időben praktikusan gondolkodtak. József nádor 1830-ban kivágatta a Városligethez vezető fasor összes nyárfáját a rendkívüli hideg tél miatt és az így nyert fűtőanyagot szétoszttatta a szegények között. Kárpótlásul a következő évtizedekben rengeteg facsemetét adományozott a Városliget fásítására. A Városligeti fasor gyarapításához 181 vadgesztenyefát hozatott 1845-ben alcsúti birtokáról.

A virágok kultusza is hasonló méreteket öltött a 19. század második felében, mint napjainkban. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításra felépült az Iparcsarnok, amely előtt kialakították az első nagyvárosi jellegű ligeti sétaparkot, látványos virágágyásokkal, szökőkúttal, zenepavilonnal. Magán a kiállításon önálló pavilonban kapott helyet a virág- és zöldségbemutató, mely szép sikert aratott. Ifjabb Emich Gusztáv zoológus kezdeményezésére ugyanebben az évben alakult meg az Országos Magyar Kertészeti Egyesület. A kertészeti kultúra fejlesztése jegyében az egyesület 1886-tól rendszeresen szervezett virágkiállításokat a Városligetben is.

A bécsi Prater Blumenkorsoinak mintájára a Városligetben is rendeztek látványos, tavaszi virágkorzókat. Első alkalommal 1893. május 20-án vonultak fel a ligeti korzón az arisztokrácia és ismert fővárosi személyiségek virággal gazdagon díszített fogatai. A Stefánia út két oldalán mintegy 35 ezer fős közönség gyűlt össze. Az elegáns úrihölgyek – külön látványosságként – az erre az alkalomra épített tribünökön foglaltak helyet. A Vasárnapi Újság így számolt be a rendkívüli eseményről: „A korcsolyacsarnok előtt húzódó félkörben állott fel a gyönyörűen díszített kocsik hosszú sora. Négy órakor a főrendező intésére megkezdődött a korzó. A kocsik lassú ügetésben haladtak egymás után a Stefánia úton az István útig, honnan visszafordultak és megkerülve az ártézi forrás környékét ismét visszatértek. Így ment ez a keringés másfél órán át szakadatlanul. Körülbelül 500 kocsi vett részt a korzóban. A hölgyek mind elegáns öltözékben foglaltak helyet, aranyos kosárkákkal, melyekből a virágokat szórták. A fővárosi élet ismert alakjait a közönség mindig megéljenezte, s a kedvelt művésznők fogatába szívesen dobálta az apró bokrétákat.”

Az 1870–1876 között kiépített Sugárút (mai nevén: Andrássy út) az Aréna utat (ma: Dózsa György út) keresztezve érte el a Városligetet. Az Aréna úton túli sugárúti szakaszt, az Andrássy út kiszélesedő torkolatát elődeink a Liget területének tekintették. A kertészek ennek megfelelően, a park többi részéhez hasonlóan gondozták. Az Andrássy út ligeti becsatlakozása egyébként sem számított főbejáratnak. Akkoriban a Városliget főkapuja a Rondó volt. Az Andrássy út torkolatából jobbra elágazó, kockaköves Stefánia út, amelyet 1872–1875 között építettek ki (a Városligeten belüli szakaszát pedig 1882–1885 között), szintén a régi, még Nebbien Henrik által kijelölt főbejárat felé kanyarodott. A Rondót érintve haladt át a Ligeten a lóversenytér felé.

A Schickedanz Albert (1846-1915) által tervezett Műcsarnokot a Vasárnapi Újság 1896-ban így mutatta be: „A nyugodt és derült épület nagyon illik az eleven zöld lombok közé.”  Valóban, a nyerstéglával burkolt, meleg hatású falak, a színes pirogránit díszítmények remekül mutattak a természetes környezetben. A tó város felőli oldala, ahová a Műcsarnok felépült, akkoriban még szerves része volt a Városliget fás-ligetes zöldterületének.

A Városliget kertészeti aranykora az 1900-as évek elején köszöntött be. A harmadik jelentős budapesti főkertész, az 1912-1930 között működő Räde Károly (1864–1946) nevéhez fűződik a városligeti közpark 20. századi szerkezetének kialakítása. A jelentősen megnövekedett forgalom miatt kibővítette és átrendezte a Városliget közúti hálózatát és sétányait. Tágas, pihenésre alkalmas pázsitfelületeket létesített, játszótereket alakított ki a gyermekeknek. A látogatott helyekre szép látványt nyújtó tulipánfákat és díszalmafákat telepített. A park megújult arculata jól illett a Liget vidám, nyüzsgő élethez.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Fű, fa, virág: a Városliget természeti környezete

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra