Az alkotmányosság visszaállításának egyik tartozéka volt a nádori tiszt ismételt betöltése. Lipót negyedik fiát, Sándor Lipótot választatta meg. Majd annak váratlan halála után I. Ferenc kisebbik öccsét, József főherceget (szül.: 1776) 1796. november 12-én választotta nádorrá az országgyűlés. (I. Ferenc 1795-ben abszolutista módon már kinevezte királyi helytartóvá.) József nádor, aki `Habsburgnak született, és magyarnak halt meg`, az országban hamar népszerűvé vált. Főhercegi udvara pótolta Magyarországon a királyi udvartartás évszázados hiányát, nádori méltóságában pedig a bécsi udvarral szemben is igyekezett támogatni és képviselni az ország érdekeit. Magyarországot alaposan megismerte, elsajátította a magyar nyelvet. Együttműködött a reformkor vezető politikusaival - főként Széchenyi Istvánnal -, és támogatta törekvéseiket. Különösen kiemelkedő szerepet vállalt Pest modern nagyvárossá fejlesztésében. Alcsúton kastélyt építtetett, arborétumparkot és mintagazdaságot létesített; a nádori család tulajdonában lévő Margitszigetet parkosíttatta, és megnyitotta a polgárok előtt. 1825-ben sikerült rábírnia bátyját, hogy hosszú kényszerszünet után összehívja az országgyűlést. Az 1832-36. évi országgyűlésen egyrészt mérsékelni igyekezett az ellenzék radikális követeléseit, másrészt elérte, hogy a felsőház ne tudja megakadályozni az alsóház által megszavazott reformokat. 1840-ben közbenjárására amnesztiában részesítették Wesselényit, Kossuthot és Lovassyt, később pedig meggátolta, hogy a kormány feloszlassa a Védegyletet. Támogatta a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár megalapítását, értékes kódexekkel, ősnyomtatványokkal, könyvgyűjtemények megvásárlásával segítette annak gyarapodását. 1808-ban megalakította a Szépészeti Bizottságot, mely Pest nagyvárossá építését tűzte ki céljául. Hatékonyan segítette az első magyar vasút megépítését és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapítását. Hasonlóképp támogatója volt több magyar humanitárius intézménynek és kulturális egyletnek. 1844-ben Pesten műszaki egyetemet hozott létre. 1847. január 13-án halt meg: két nap múlva az uralkodó István főherceget (szül.: 1817), József nádor idősebb fiát nevezte ki királyi helytartóvá, akit az országgyűlés 1847. november 12-én választott nádorrá. A liberális politikusnak tartott István nádor 1848-ban ellentmondásos szerepet játszott. Támogatta az alkotmányos magyar törekvéseket, ugyanakkor a bécsi udvar nyomására, 1848. szeptember 23-án elhagyta az országot, és lemondott nádori tisztéről. Németországi birtokán, Schaumburgban élt visszavonultan, s tüdőbetegségben, 1867. február 19-én halt meg a franciaországi Mentone-ban.