1778. július 2-án a Párizs melletti Ermenonville-ben 68 éves korában elhunyt a francia elbeszélő és filozófus Jean-Jacques Rousseau, aki különleges helyet foglal el a francia felvilágosodásban: fellépett a tudományba vetett hit és a haladás optimizmusa ellen, valamint a legtöbb felvilágosodott gondolkodó által vallott racionalizmus és az ész uralmába vetett feltétlen hittel szemben az érzelmeknek tulajdonított nagyobb fontosságot.
Rousseau a társadalomnak és a tudományoknak azt rótta fel, hogy a kultúra elszegényedéséhez és lesüllyedéséhez vezetnek. Azt állította, hogy a tulajdonjog és a törvények egyenlőtlenséget okoztak az emberek között. Ebből a kritikából nőtt ki követelése: "Vissza a természethez!", aminek nevelési utópiájában, az "Émile"-ben (1762) adott hangot. A nevelésnek képesnek kell tennie a gyermeket arra, hogy természetes adottságai révén kiküszöbölje a táradalom káros hatásait, saját megfigyelése és a tapasztalatai útján szerezzen ismereteket. Rousseau individualizmusa jelentkezik levélregényében, "Az új Hélose"-ban (1761).