A 47 éves korában elhunyt német költő, Andreas Gryphius drámáiban és verseiben a harmincéves háború szörnyű kegyetlensége, a politikai hatalmi harcok, és vallási ellentétek kiváltotta világszemlélet jut kifejezésre. Az értelmetlen véletlenek, az elmúlás és szenvedés állandó fenyegetettségében élő ember világszemlélete ez. Gryphius személyes hangvételű lírájának középpontjában a fenyegetett élet értelméért folyó fájdalmas küzdelem áll. Hősi politikai tragédiáiban ("Carolus Stuardus", 1649, "Catharina von Georgien", 1657) csak a túlvilágba vetett hit, az erőszak sztoikus elviselésének készsége képes a teljes kétségbeeséstől megmenteni. A német barokk költészetet döntő módon befolyásolták a harmincéves háború tapasztalatai. A zsoldosok szörnyű tettei, a bizonytalan életkörülmények mély pesszimizmust váltottak ki, mely az életet vagy tartalmatlan őrületnek láttatja, vagy misztikus magasságokba zárja, hogy úrrá legyen a félelmen. Eközben felerősödik a megmaradt lehetőségek teljes élvezetének vágya. A barokk költők műveikben Isten és Világ, evilági és túlvilági élet, halál és boldogság, aszkézis és életöröm, tudás és hit kibékíthetetlennek tapasztalt ellentét alkotják meg. Daniel Caspar von Lohenstein (1635- 1638) drámáiban a figurák szenvedélye, az élet kegyetlensége mértéktelenné fokozódik és a sorscsapások kikerülhetetlennek tűnnek. A barokk költészetet tudatos formakezelés, patetikus, allegorikus stílus jellemzi. Németországban teret nyer az önálló német irodalom megteremtésére való törekvés. Az Erdélyben is működő Martin Opitz (1597-1639) költészetről írott elméleti munkáiban a német nyelvet irodalmi nyelvvé emeli - a humanista drámák még latinul íródtak -, és megalkotja a német költészet szilárd szabályait.