A felvilágosodás a Habsburg Birodalom nem magyar népeihez elsőrendűen német közvetítéssel jutott el, már csak nyelvi okoknál fogva is. A horvátok és katolikus szlovákok a katolikus felvilágosodással ismerkedhettek meg a papi szemináriumokban, a románok ugyancsak bécsi vagy római teológiai tanulmányaik során. Az evangélikusokhoz a német protestáns felvilágosodás jutott el. A szerbeknél Dositej Obradović, eredetileg ortodox szerzetes, németországi hányódásai során ismerkedett meg vele. A felvilágosodás eszméi közül elsősorban a gyakorlati teendőket vonták le, azt, hogy az egyszerű népet meg kell tanítani az okszerű gazdálkodásra, hogy könnyebben tudjanak megélni. Ehhez azonban szükség volt ilyen tárgyú könyvek vagy inkább füzetek megírására, ehhez pedig valamiféle irodalmi nyelvre, amely a nép számára érthető. Ezt általában úgy oldották meg, hogy saját, a családban tanult nyelvjárásukban írtak. A szlovák Anton Bernolák katolikus plébános és esperes ennél már egy lépéssel továbbment, a nyugatszlovák nyelvjárást kívánta megtenni irodalmi nyelvvé, mert az állt a legközelebb az addig használatos cseh nyelvhez, és ezzel valamiféle átmenetet is fenn akart tartani a cseh nyelvvel. Művei, mindenekelőtt szláv nyelvtana, a szlávok írásáról és nyelvük hangtanáról készített értekezései, valamint ötnyelvű nagyszótára fontos állomások voltak a szlovák nyelvi reformok terén. (Szótárában az egyik nyelv a magyar volt, mellette a latin, a német és a cseh, meg persze a szlovák). A szerb Obradović még az ortodox hagyomány szerint az ún. szlaveno-szerb nyelvet használta, amely közel állt az oroszhoz, sok szerb szóval. A románoknál is felvetődött a szükséglet, az ún. "erdélyi triász" (Samuil Micu-Klein, Petru Maior és Gheorghe Şincai) tagjai az akkor már használatos román nyelven írtak, ők vetették fel először, hogy cirill helyett latin ábécét kellene használni. A nyelv és a gyakorlati mezőgazdasági teendők mellett még egy terület volt, ahol feladatot láttak: nemzetük történetének a megírását. Maior meg is tudott jelentetni egy munkát a dáciai románokról, amelyben kifejtette a románok római, latin származásának azelőtt sem ismeretlen elméletét. A magyar honfoglalás kérdése is szerepet játszott ebben a munkában - Maior a honfoglaló magyarok és a románok közti harcokról írt. A szlovák Juraj Papánek és Juraj Sklenár a "nagymorva" államra hivatkozva azt mutatták ki, hogy a szlávok, vagyis a szlovákok már korábban itt voltak, mint a magyarok, és mintegy szívesen látták őket az országban. Végső soron ebből a német ihletésű felvilágosodásból, e nyelvi és történetírói teendőkből nőtt ki a nemzeti mozgalom, amely a 19. század első felében a szlovákoknál és a horvátoknál a nemzeti újjászületés elnevezést kapta, már a kortársaktól. A horvátoknak megvolt a saját nemességük, a vármegyei szervezet politikai lehetőségeket is kínált, ezért náluk a felvilágosodás nem játszott olyan szerepet, mint a többieknél. Baltazar Adam Krčelić kanonok a korabeli természettudomány vívmányait hasznosította, nem kellett nemzeti teendőkön töprengenie.