Visegrádon meghal I. Károly magyar király. Károly Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia házasságából született, apjai korán bekövetkezett halála után reá hárult Magyarország trónjának a megszerzése. 1300-ban partra szállt Dalmáciában, de ekkor még rendkívül kicsi volt a támogatottsága. III. András 1301-es halála azonban megváltoztatta az erőviszonyokat, ugyanakkor Vencel, a cseh király fia is bejelentette igényét a magyar trónra. Ezután polgárháború tört ki az országban, a küzdelemben végül Károly egyedül maradt. Az oligarchák legyőzése után Károly komoly reformokat vezetett be. Fellendítette a kereskedelmet, aktív várospolitikát folytatott, Visegrádon székhelyet épített ki, helyreállította a külkapcsolatokat.
Arról, hogy mi módon búcsúztattak egy középkori magyar uralkodót, I. Károly temetésének egykori leírásából kaphatunk képet. A temetési szertartás öt napon át tartott. Legelőbb a székhelyén, a visegrádi plébániatemplomban ravatalozták fel, majd a Dunán Budára szállították, és "a város minden lakosa" körmenetben, zsoltárokat énekelve kísérte be a városba. A menet élén az országnagyok haladtak zászlaikkal, egyikük a királyi lobogót vitte elöl. A budai gyászmisék után Székesfehérvárra vonultak a tetemmel, útközben "bármelyik faluba értek, a férfiak is, az asszonyok is, minden ember könnyek közt sírva gyászolta, és keserűségében hangos jajgatással az eget ostromolva kiáltozott". Fehérvár határában papok sokasága fogadta őket a város polgárai és nemesek kíséretében, és a városba érve egész éjjel virrasztottak a halott mellett. Másnap örök nyugalomra helyezték a Szűz Mária-bazilika nagy oltáránál, István király és Imre herceg sírja közelében. Mialatt az esztergomi érsek elmondta gyászbeszédét, "a márványkövek a sűrű könnyhullatástól teljesen átnedvesedtek". A király elsiratására eljött idegenből sógora, a lengyel király, és násza, Károly morva őrgróf, a majdani IV. Károly császár is.