A hit védelmezője és a szegények szolgálója: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat

2022. február 10. 15:45 MTI

A Keresztelő Szent Jánosról elnevezett (johannita) máltai ispotályos lovagrendet a 11. században Jeruzsálemben alapították meg a szegény és beteg keresztes lovagok ápolására. Magyarországon a 12. században, II. Géza uralkodása idején telepedtek meg.

A három részre szakadt országban a lovagrend felmorzsolódott, a magyar rendtartomány jogilag 1807-ben szűnt meg. A Máltai Lovagrend 1925-ben állított fel követséget Budapesten, és rá három évre, 1928-ban megalakult a Magyarországi Máltai Lovagok Szövetsége.

1945 után magyarországi tevékenységük ismét ellehetetlenült, az emigrációba kényszerült lovagok csak 1996. január 27-én helyezték át ismét székhelyüket Budára. Az egyik legnagyobb hazai karitatív és segélyszervezet jelmondata, a „Tuitio fidei et obsequium pauperum – A hit védelme és a szegények szolgálata” szellemében végzi tevékenységét, lovagrendi felügyeletét a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének ispotályosa látja el.

A szeretetszolgálat megalakulásának története az 1980-as évek második feléig nyúlik vissza. A Németországban élő, de Magyarországon született Csilla von Boeselager bárónő ekkor határozta el, hogy adománygyűjtést szervez a rászoruló magyarországi emberek és szervezetek megsegítésére.

Kezdetben orvosi műszereket gyűjtött németországi kórházakban, Magyarországon pedig kereste azt a helyet, illetve személyt, aki az adományokat képes eljuttatni a rászorulókhoz. Így találkozott 1987 augusztusában Kozma Imre atyával, a zugligeti Szent Család templom plébánosával, akinek szintén szívügye volt a karitatív szolgálat, és vállalta az adományok célba juttatásával járó munkát.

Idővel együttműködésük intézményes keretei is kialakultak: Csilla von Boeselager 1988 decemberében hozta létre Németországban az Ungarischer Malteser Caritasdienst szervezetet, majd – Magyarországon első civil szervezetként – 1989. február 4-én Kozma Imre atya vezetésével megalakulhatott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület, amelynek jelképe, a nyolcágú máltai kereszt az evangéliumi nyolc boldogságot szimbolizálja.

A frissen létrejött szervezetre a kelet-európai politikai változások miatt hamar történelmi feladat hárult: német testvérszervezete támogatásával gondoskodott 1989 nyarán a Magyarország nyugati határának megnyitásában reménykedő, táborokba zsúfolódott keletnémetek tízezreinek ellátásáról, míg az 1989 decemberi romániai forradalom kitörése után segélyszállítmányok sokaságát juttatta el Romániába.

A kilencvenes évek elején, a szétbomló Jugoszlávia háborúi idején önálló menekülttábort hozott létre, és próbálta elviselhetőbbé tenni a más táborokban elhelyezett csaknem hatvanezer magyar, horvát és bosnyák emberek életét. Segítséget nyújtottak többek között a Szovjetunióból emigráló, hazánkon átutazó zsidóknak, a lengyelországi vagy a kárpátaljai árvíz károsultjainak is.

A szolgálat az 1990-es évek közepére építette ki országos szervezetét, 1993 óta mentőszolgálatot is fenntart, 1998 óta kiemelten közhasznú szervezetként működik. A budapesti országos központ mellett hét regionális szervezetben, 150 helyi csoportban, közel nyolcezer önkéntessel végzik munkájukat.

Hitvallásuk szerint világnézetre, nemzetiségre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül segítik a rászorulókat: hajléktalanokat, időseket, betegeket és fogyatékosokat. Természetbeni és pénzadományokkal, lelki vigasszal, tanácsadással, egészségügyi és szociális szolgáltatásokkal csoportra, illetve személyre szabottan nyújtanak támogatást.

A Máltai Szeretetszolgálat csináltatott először szemüveget hajléktalan embereknek, vezette be a jelzőrendszeres házigondozás és nyitotta meg az ország első kerekesszék-javító műhelyét. Oktató és tematikus programokkal (Befogadó Falu, Jelenlét, Mesefal) keresik a megoldást egy-egy konkrét csoportot vagy régiót érintő problémára, részt vesznek a katasztrófavédelemben és nemzetközi humanitárius programokban egyaránt.