Rómában július 18-a éjszakáján tűz üt ki a Circus Maximusban, amely gyorsan az egész városra átterjed. Három napon át áll Róma lángokban, a tűz a szűk utcákon egyik faházról a másikra terjed át, a rómaiak pánikszerűen hagyják el városukat. Róma 14 városnegyedéből csak négy menekül meg a tűztől, lakóházak százai égnek le, a császári palotát is károk érik. Több ezer római válik hajléktalanná. Nero császár, aki a tűzvész kitörésekor Antiumban tartózkodik, azonnal visszatér Rómába, és figyelemmel kíséri az oltási munkálatokat. Tüstént intézkedik, hogy nyújtsanak segítséget a hajléktalanoknak, hogy a fosztogatásokat, az éhínséget és a járványokat elkerüljék. A tűz eloltása után Nero elhatározza a város újjáépítését. Széles utcákat alakíttat ki, az új épületeket kőből és nem fából emelteti, és a maga számára hatalmas, sok értékes tárggyal díszített palotát épített. Rómában az a hír terjed el, hogy maga Nero rendelte el a gyújtogatást, hogy a várost szebbé és pompásabbá újjáépíthesse. Azt beszélik, hogy Nero a tűzvész idején lírájának hangja mellett költeményeket adott elő. Hogy a gyanúsítást elkerülje a felizgatott közvélemény számára gyújtogatót, és bűnbakot szolgáltasson, Nero a keresztényeket vádolja meg a gyújtogatással. A rómaiak számára a keresztények gyanúsnak látszó kisebbség, titkos szekta másfajta vallási szokásokkal és életmóddal. Nero elfogat néhány keresztényt Rómában, de ők visszautasítják a vádat. A keresztényeket szörnyű kínzások közepette megölik; meggyilkolásuk az első ismert keresztényüldözés Rómában. Nero egyre inkább önkényúrrá válik. Hogy fényűző építkezései és művészi ambíciói számára pénzt szerezzen, gazdag senatorokat vádol meg, kivégezteti őket és megszerzi vagyonukat.