Az osztrák-németek és magyarok birodalmi hegemóniája e két nép számára biztosította a legkedvezőbb gazdasági fejlődési lehetőségeket, azonban az összes többi nép nemzeti-társadalmi összekovácsolódását megakadályozni nem tudta. A századfordulóra nemcsak a cseh, lengyel polgárság erősödött meg, hanem a magyarországi nemzetiségek is. A nemzeti konfliktusok mögött feltűntek a Monarchia újjáalakítására vonatkozó tervek, mind a modern demokrácia, mind a konzervativizmus táborában. Elsősorban horvát részről vetődik fel ismétlődően egy trialista törekvés: Magyarország és Ausztria mellé egy harmadik egység, Horvátországból, Szlovéniából, Dalmáciából és Boszniából egy délszláv állam létrehozása. A román Aurel Popovici egy etnikai területekre átszabott, központosított Nagy-Ausztriai Egyesült Államok tervéről adott ki könyvet még 1907-ben. Valahol e kettő között ingadozott Ferenc Ferdinánd trónörökös. Ő az általános választójog bevezetésével és a nemzetiségek segítségével az általa gyűlölt magyarok hegemóniáját akarta megtörni. Az osztrák szocialisták az etnikai szállásterületek autonómiájával kívánták a nemzeti kérdést megoldani, s ezt akarták kombinálni az egyházi szervezetre emlékeztető személyi nemzeti autonómiával. A történelem azonban nem adott lehetőséget egyetlen ilyen terv kipróbálására sem.