Mélybe zuhanó építőmester, elűzött érsek, kifogyó kassza: a kölni dóm 600 éves kálváriája

2021. október 15. 09:31 Múlt-kor

A kölni katedrális helyén a Kr. u. 6. században már keresztény templom állt. Ezt a templomot a 9. század derekán felváltotta egy korai román stílusú dóm, amelyet 873-ban szenteltek fel. A templom közel négy évszázadon keresztül látta el funkcióját, ám Köln városa, amely 785 után érseki székhelyként is működött, a 12. század közepére kinőtte a templomot.

Az Észak-Itáliát Flandriával összekötő kereskedelmi utak mentén fekvő város egyre növekedett, a 13. század közepére népessége elérte az 50 ezer főt, ezzel Nyugat-Európa legnagyobb városai közé tartozott. Miután I. Frigyes német-római császár elfoglalta Milánót, Rainald von Dassel kölni érseknek alkalma nyílt arra, hogy megszerezze Gáspár, Menyhért és Boldizsár földi maradványait. A háromkirályok ereklyéinek Kölnbe szállításával a város, de legfőképp a dóm zarándokforgalma a sokszorosára nőtt. A templom nem bírta a látogatók tömegét, így az érsek egy új, gótikus építmény tervezésére adott megbízást.

A három királyt ábrázoló oltárkép (Kép forrása: Wikipédia/ Raimond Spekking / CC BY-SA 4.0)

A munkálatok 1248 augusztusában a régi dóm lerombolásával indultak meg. A rossz nyelvek szerint a templomot, maguk az építtetők gyújttatták fel, hogy megkönnyítsék az előrehaladást. A kölni érsek nem akart lemaradni az európai trendektől, és a francia földön található, az akkor még épülő gótikus csodát, az amiens-i katedrálist tekintette etalonnak. Az építéssel Gerhard von Rile-t, latin nevén Meister Gerardus építőmestert bízták meg, aki 1271 áprilisáig felügyelte a munkálatokat, amikor a templom körül felhúzott állványzatról a mélybe zuhant.

1855-ben is még csupán így nézett ki a dóm

Az építkezés 1288-ban újra elakadt, mert a kölniek elűzték az érseküket. 1322-ben elérkezett a nagy nap, felszentelték a szentélyt és az istentiszteletek alatt a papságnak helyet adó kórust. Az 1360-as években a homlokzatot építették, majd megkezdődött a déli torony építése is, amelybe 1437-ben már harangot szereltek, noha a torony még csak félkész állapotban volt.

A kölni katedrális a gótika egyik kiemelkedő alkotása, homlokzatát nem a falak, hanem a grandiózus ablakok uralják. Az építők generációkon keresztül követték a középkor virágkorában elfogadott alaptételt: „Isten a világosság”. A csúcsos boltívek és az égbe törő falak stabilitását támpillérekkel és támívekkel biztosították.

A katedrális építése a 15. században is folytatódott, de pénz hiányában akadozott a kivitelezés, majd 1510-től az építkezés gyakorlatilag leállt. Köln az évszázadok során elvesztette gazdasági vezető szerepét, és a reformáció kezdetével a katedrális építését finanszírozó búcsúcédulák árusítása is visszaesett. A templomhoz, amelynek két tornya közül ekkor még csak a déli állt (ám az is félkész állapotban), mintegy 300 évig nem nyúlt senki.

A kölni dóm 19. századi építése

Az építkezés újraindulását az erősödő német nemzeti öntudat és a középkor eszményét felkaroló korstílus, a romantika indította el. A munkálatok 1842-ben kezdődtek és 1880-ban fejeződtek be. Az építkezés során az eredeti, az 1300 évek körül készített tervrajzokat is felhasználták. Az ünnepélyes átadásra 1880. október 15-én került sor, amelyen I. Vilmos német császár is jelen volt. Az átadott katedrális tornyai 157 méter magasra nyúltak, ezzel a dóm egészen a Washington-emlékmű megépítéséig, 1884-ig a világ legmagasabb épülete volt.

A hivatalosan Szent Péter- és Szűz Mária dómnak hívott kölni műremek a második világháborúban 14 bombatalálatot is kapott, de falai épen maradtak. A dóm méreteinek hála a szövetséges pilótáknak a katedrális remek támpontot nyújtott a levegőből, ezért semmi sem indokolta porig rombolását.

A kölni dóm esti kivilágításban (Kép forrása: Wikipédia/ Thomas Wolf/ CC BY-SA 3.0 de)

A háború után már nem a bombák, hanem az környezettszennyezés jelentette a legnagyobb veszélyt az 1996 óta a világörökség részét képező katedrálisra, amelynek homlokzati kőfelületét a savas eső roncsolja, a légszennyezés miatt pedig az eredetileg homokszínű falai az évtizedek múltával egyre sötétebbek és komorabbak lettek.