Mai felfogásunk alapján kétes indokokkal elítélt nők tömegei végezték lobogó máglyán, érthetetlen vádak és időnként jól kitapintható anyagi érdekek miatt. A boszorkányüldözések világa persze nem ennyire egyszerű, könyvtárakat lehetne megtölteni a jelenség kutatásáról született írásokkal. De kiket neveztek boszorkányoknak? Kik váltak a különböző üldözések célpontjaivá?

Kis boszorkányhatározó

Ha nagyon tágan akarjuk meghatározni a boszorkány fogalmát, akkor ő az a lény, aki az emberek és a természetfeletti között áll, és képes mágikus tevékenységet folytatni. Az ilyen „feltételeknek” megfelelő személyeket már az ókorban is ismertek, ám a középkorban a tevékenységük eretnekségnek számított, és a keresztény szerzők magát a sátánt látták mögöttük. Hatalmuk az ördögtől eredt, a rendszeres időközönként megtartott boszorkányszombatokon imádták, és mutattak be áldozatot neki, az alkalom pedig többnyire orgiával végződött.

A középkori forrásokban számtalan fajtájú boszorkánnyal találkozhatunk. Az ártó mágiát használták a maleficák, a varázslást a sortilegák végezték, a mérgezést a veneficák. De az érett középkorban külön fajtának tekintették a ráolvasást végzőket és a jósnőket. Strigának nevezték azokat az asszonyokat, akik éjszaka állatalakot öltöttek, és nyomasztó látomásokat okoztak. Könyves Kálmán király híressé vált rendelkezésében az ő létüket tagadta, összhangban a korabeli keresztény európai államok jogi rendelkezéseivel.

A boszorkányok meghatározására és az ellenük alkalmazható intézkedésekre „kézikönyvek” készültek. 1484-ben VIII. Ince pápa kiadta a Summis desiderantes című bulláját, amely lényegében elismerte a boszorkányok létezését, és Heinrich Kramer inkvizítor sugalmazására a korábban vonakodó helyi egyházakat utasította a boszorkányok perbe fogására. Három évvel később született meg a Malleus maleficarum, magyarul a Boszorkányok pörölye Kramer és Jacob Sprenger tollából. Ebben összefoglalták a boszorkányság teológiai ismérveit, majd a boszorkányok természetét, végül pedig lépésről lépésre részletezték benne a szükséges eljárásokat, beleértve a vádemelést vagy épp a tortúrát. A könyv különösen német nyelvterületen vált népszerűvé, ott 16 kiadást élt meg, Franciaországban 11-et. Ez vált a legismertebb kézikönyvvé, de más hasonló művek is közkézen forogtak.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. nyár számában olvasható.