Ki volt a történelem legrosszabb politikai tanácsadója?
2021. május 5. 16:32 Múlt-kor
A nagy politikai döntéseket ritkán hozzák meg egyedül a hatalom birtokosai. Rendszerint tartanak maguk körül olyan személyeket, akik hivatalos vagy nem hivatalos kapacitásban javaslatokkal, illetve meglátásokkal látják el őket különféle kérdésekben. Bár végső soron a döntésért való felelősség annak a vállát nyomja, aki azt hivatalosan meghozza, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a tanácsadók néha – minden szándékuk ellenére – rendkívül előnytelen kimenetelű döntésekre veszik rá az uralkodókat és más vezetőket. Ki lehetett közülük a legrosszabb?
Niképhorosz, VII. Mihály bizánci császár kegyence
A 11. század második felében a Bizánci Birodalomban egy túlságosan is agyafúrt és ügyes tanácsadó a végletekig megosztotta a társadalmat, kompromittálta uralkodóját, és a gazdaság romba döntéséből is jócskán kivette részét.
A napi ügyek helyett leginkább a tudomány elméleti kérdései iránt érdeklődő VII. Mihály (ur. 1071-1078) császár már trónra lépésétől egyre jobban kezdett hallgatni a birodalom felsőbb köreiben már több botrányt is túlélt, ám szintén a tudomány emberének számító Niképhoroszra, akinek addigi gondjait főként másokkal való összetűzései okozták – sokakban nem keltett jó benyomást viselkedése.
Voltak pártolói is, köztük a neves hadvezér Katakalón Kekauménosz, aki szerint „bőkezű és nagyon eszes”, illetve „rendkívül értelmes férfi” volt. Rajta kívül azonban kevesen látták így: Niképhorosz tapintatlan és agresszív viselkedése sok kedélyt borzolt. Arra törekedett, hogy a fontos döntésekből kizárjon másokat – főként az ifjú császár addigi nevelőjét, a császári politikát évtizedek óta irányító, tapasztalt Mikhaél Pszellosz főminisztert –, és akadályozni az uralkodóhoz való bejárást.
Azzal is sokan vádolták, hogy barátai előmenetelét aránytalan mértékben segítette elő, olyan kiváltságokban részesítve őket, amelyeket nem érdemeltek ki. Arrogáns volt, ám egyúttal ügyetlen, és megvetette kritikusait.
A Niképhorosz tanácsára bevezetett változások a több irányból is nyomás alatt álló birodalom számára azt voltak hivatottak lehetővé tenni, hogy e szorult helyzetben visszavegye a kezdeményezést. Habár papíron jól átgondolt intézkedéseknek tűntek, a valóságban szinte mind katasztrofális eredményekkel jártak.
A költségvetést stabilizálni hivatott adóemelés nagyfokú elégedetlenséget szült, míg a keleten előrenyomuló szeldzsuk törökök elől menekülők áradata által előidézett éhínség orvoslására kieszelt központosítás – amely állami monopóliummá tette a gabonaellátást – csak tovább rontott az élelmiszerellátás helyzetén, hiányt, inflációt és zűrzavart okozva.
A nép által kicsinyítő képzővel „Niképhoritzész” néven gúnyolt tanácsadó döntései VII. Mihályra ütöttek vissza. „Hiányzik belőle a józan ítélőképesség” – írta az uralkodóról egy kortársa, „és nincs híján a gyermeki éretlenségnek”. A kormányzáshoz lusta császár egyszerűen átengedte a napi ügyeket tanácsadójának.
A helyzetnek nem lett jó vége: VII. Mihály uralmát megdöntötték, Niképhoroszt száműzték, a birodalom pedig példátlanul gyenge periódusba lépett. Niképhorosz bizonyára a fényűző konstantinápolyi eliteket hibáztatta volna a helyzetért, és némi igazság talán lett is volna szavaiban. Annyi bizonyos, hogy ő maga semmiért nem vállalta a felelősséget: a legrosszabb tanácsadókra ez mindig jellemző.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
