Rudolf Hess rejtélyes halála
A második világháború egyik legkülönösebb epizódja volt Adolf Hitler jobbkezének, Rudolf Hessnek 1941-es szólórepülése és skóciai elfogása. A sokak szerint zavart elméjű férfi akciója előtt sokáig tanácstalanul álltak mind a német, mind a szövetséges politikai és katonai vezetők. Hosszú élete végéig Hess börtönben maradt, eközben számos elmélet született tettének indítékairól, az események mögöttes mozgatórugóiról. A legvadabb teória szerint a nácipárt prominensét még a világháború során meggyilkolták, és egy dublőr ült helyette a cellában.
Rudolf Hess 1894. április 26-án született az egyiptomi Alexandriában, ahol édesapja egy import-export vállalkozást működtetett. A család 1904-ben költözött vissza Németországba, azonban az ifjút svájci iskolába íratták, és apjához hasonlóan üzleti pályára szánták. Az első világháború kitörése keresztülhúzta e terveket: Hess a bajor 7. tüzérezred katonájaként szolgált a fronton, ahol kiérdemelte a másodosztályú vaskeresztet. Egy mellkasi sérülés után a formálódó Légi Hadtesthez irányították, ahol egy bajor században pilóta lett, és a háború végéig ott is szolgált.
Náci „béketeremtő”
A háborút követően a leszerelt katona a Müncheni Egyetemre iratkozott be, ahol geopolitikát hallgatott Karl Haushofertől, aki a később a náci ideológia egyik alappilléréül szolgáló Lebensraum-, vagyis az élettér-koncepciót terjesztette. Az egyetemista 1920-ban lépett be az NSDAP-be, miután hallotta Hitlert szónokolni. Az 1923. novemberi, kudarcba fulladt müncheni „sörpuccs” után mindketten a landsbergi börtönbe kerültek. Hitler itt írta meg önéletrajzát és politikai hitvallását Mein Kampf címen, amelynek elkészítésében Hess jelentős segítséget nyújtott azzal, hogy a diktált szöveget legépelte.
Szabadulásuk után Hess továbbra is közel maradt Hitlerhez: felkonferálta nyilvános megjelenésein, mintegy feltüzelve a tömeget a pártvezér érkezése előtt. A nácik 1933-as hatalomátvételét követően Hess lett a párt „helyettes Führere”. Kevés jelét mutatta a Hitlertől független gondolkodás képességének, és nem tartozott azok közé, akik befolyásolni próbálták volna a Vezért, netán ellentmondani neki bármely kérdésben.
Mindez Lengyelország 1939-es lerohanásával kezdett megváltozni. A német invázió megindulásával Nagy-Britannia és Franciaország is hadat üzent Németországnak, bár valódi harci cselekmények részükről ekkor még nem történtek – ez volt az úgynevezett „furcsa háború” időszaka. Hess – habár a legtöbb külpolitikai kérdésben nem tartozott Hitler beavatottjai közé – az első világháború tapasztalata nyomán rettegett attól, hogy Németország ismét kétfrontos háborúba keveredik. (A nácik Lebensraum-tervének végső célja már ekkor is a Szovjetunió lerohanása volt). S mivel következtetni tudott a lehetséges forgatókönyvekre, fejébe vette tehát élete legmerészebb tervét: megpróbálja kibékíteni a nyugati szövetségeseket és Hitlert.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. tél számában olvasható.