A második világháború után 23 orvost állítottak katonai bíróság elé csak Nürnbergben, azzal vádolva őket, hogy nem pusztán kiszolgálták a náci rendszert, hanem részt vettek tömeggyilkosságokban és koncentrációs táborokban zajló emberkísérletekben. E kegyetlenkedésekben mintegy kétszázan működtek közre, áldozataik pedig elsősorban deportált zsidók és cigányok, valamint szovjet hadifoglyok voltak. Szinte felfoghatatlan, hogy e szörnyűségeket olyanok követték el, akiket esküjük a gyógyításra kötelezett volna.

Eugenika és sterilizáció

Joggal tehetjük fel a kérdést, vajon miért gondolták azt, hogy beavatkozásaikkal a tudományt szolgálják. Látnunk kell azonban, hogy a XX. század első felében az embereken végzett tudományos – nem is szólva az áltudományos – kísérletek kapcsán aligha beszélhetünk erkölcsi-etikai korlátokról, sőt. A korszak egyik elfogadott és alkalmazott elmélete ugyanis az eugenika volt, amely szerint az ember öröklődő testi és szellemi tulajdonságainak javítása érdekében be lehet, illetve be is kell avatkozni. Létezett úgynevezett pozitív és negatív eugenika, utóbbi például a „genetikai ártalomban” szenvedők születésszabályozását támogatta, illetve egyre inkább nemcsak propagálta, hanem aktívan tett is érte. E tanok elfogadottságát mi sem jelzi jobban, mint hogy számos országban (USA, Oroszország/Szovjetunió, Svédország, Dánia, Németország) létrejött eugenikai társaság, szintén több államban pedig bekerült a büntetőtörvénykezésbe például az „önkéntes sterilizáció” lehetősége. Németországban a kezdetektől összekapcsolódott az eugenika a faj/rasszhigiéniával: az 1902-ben megalapított Deutsche Gesellschaft für Rassenhygiene (Német Rasszhigiéniai Társaság) nevéhez ugyanis 1931-ben hozzátették az „und Eugenik” szavakat.

Érdemes megjegyezni, hogy még az első világháború előtt Német Délnyugat-Afrikában (ma: Namíbia) dr. Eugen Fischer tanulmányozta „a kevert fajú egyedeket és házaspárokat”, s fajvédelmi indokkal támogatta is a sterilizációjukat, majd 1921-ben pedig Ervin Baurral és Fritz Lenztcel kétkötetes művet publikált Az emberi öröklődés és a faji higiénia alapelvei címmel.

Vagyis amikor 1933-ban az Adolf Hitler vezette NSDAP hatalomra került, a „faj tisztasága” vagy az eugenika teljesen bevett fogalmak és elméletek voltak Németországban is. A Mein Kampfban megfogalmazott náci fajelmélet eleve sokat merített a XIX–XX. századi különböző fajokkal és rasszokkal kapcsolatos elméletekből, de egyben visszacsatolás is volt sokaknak, hogy mindennek van tudományos alapja.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. tavasz számában olvasható.