Amikor József Attilát egy verse miatt 200 ezer koronára büntették
2019. december 4. 14:03 Múlt-kor
„Mi a foglalkozása? Költő?” „Ez a hivatásom, egyébként magántisztviselő vagyok” – válaszolt a 19 éves József Attila a törvényszéki bíró, Schadl Ernő első kérdésére az 1924. július 10-i elsőfokú tárgyaláson.
Az ifjú poéta – akinek nevét ekkor még alig ismerte valaki – egy évvel korábban jelentette meg a Kékmadár című irodalmi lapban költeményét, a Lázadó Krisztust. Emiatt indult ellene januárban rendőrségi vizsgálat, s került istengyalázás vétsége címén bíróság elé.
Hiába érvelt József Attila amellett, hogy Krisztus alatt a lázadó embert érti, hiába védte a költőt családi közbenjárásra Vámbéry Rusztem neves jogászprofesszor (Vámbéry Ármin orientalista fia), a Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 8 havi fegyházbüntetésre és 200 ezer korona büntetés megfizetésére kötelezte.
József Attila számára a csillagászati összeg kifizetése elképzelhetetlen lett volna. A bírói ítéletből a sajtó és Vámbéry zsenialitása révén viszont óriási felháborodás kerekedett, amely szerepet játszott abban, hogy a másodfokú tárgyaláson az ítéletet enyhítsék. Az ügyet végül a Kúria zárta le, s 1925 tavaszán felmentette a költőt.
„Nagy, roskadt lelke igéket emel még
S kilógatja fakult, sápadt szivét,
Mint akasztott ember szederjes, szürke
Nyelvét.”
(részlet József Attila Lázadó Krisztus című verséből)
További hasonló érdekességeket olvashat a XX. századi magyar történelemről a Múlt-kor őszi különszámában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
