„A szerelemben minden érdem, a házasságban semmi sem több a puszta kötelességnél, mit minden ember tartozik megtenni” – rögzíti keserű sorait 1854. október 27-én négyoldalas töredékében Szendrey Júlia. A „nemzet özvegye” ezt már a második, Horvát Árpád történésszel kötött, alapvetően boldogtalan házasságának negyedik évében vetette papírra. De tekintsünk vissza az időben egy negyedszázadot!

A váteszköltő hitvese, a nemzeti emlékezet által kultikus alakká vált asszony, Szendrey Júlia 1828. december 29-én született Keszthelyen Szendrey Ignác, a Festetics-birtok gazdatisztje és Gálovits Anna első gyermekeként. Testvérével, Máriával (Gyulai Pál későbbi feleségével) együtt sokoldalú, kiváló nevelésben részesült. Németül, franciául írt és olvasott, festett, jól táncolt, széles körű művészeti és irodalmi érdeklődéssel bírt. Mindkét leánygyermek kitűnően zongorázott. Maga Ábrányi Kornél, a kor neves zeneszerzője is gyakran látogatta a családot. Júlia 1838–40 között Mezőberényben, a nagy múltú Wenckheim-intézetben tanult, majd 1840-ben Pestre utazott, hogy a módos családok gyermekeit fogadó Tänczer–Lejtei-intézetben tanulhasson további négy évig. Végül újra visszatért Mezőberénybe, tanulmányait a Celestim-kastélyban fejezte be. A művelt úrilány 1844-ben, miután édesapja elvállalta a Károlyiak gazdatisztségét, családjával Erdődre, a várba költözött. Bár a fiatal lány számára szülei több lehetséges férjjelöltet is számba vettek, a tizennyolc éves Júlia 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerkedett az akkor már országszerte ismert poétával, Petőfi Sándorral.

Feleségek felesége

Az ábrándozásra hajlamos, érzékeny lelkületű leányban fellángoló Petőfi-szerelem a maga bonyolultságával, nehézségeivel együtt is elsöprő volt – Szendrey Ignác nemcsak a köztük húzódó társadalmi különbségek, hanem lánya természete miatt is ellenezte a házasságkötést Petőfivel: „Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk.” Júlia nemcsak Petőfi szerelme, hanem múzsája is lett. A házasságkötést ellenző hangok és a szülői támogatás teljes hiánya ellenére kitartott választottja mellett: a poéta – a hajthatatlannak mutatkozó apával való összetűzése után – meg akarta szöktetni, erre azonban Júlia nem vállalkozott. De megígérte, várni fog rá. A hiúságában sértett költő megharagudott a leányra, elutazott, és felindulásában egy színésznőt kívánt azonnal feleségül venni. A rögtönzött frigyből azonban – eskető pap híján – semmi nem lett.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. tél számában olvasható.