Az Alvinc közelében fekvő Kenyérmezőnél Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál egyesített serege nagy győzelmet aratott az Erdélybe betörő oszmánok felett. Mátyás király török külpolitikáját a realitás jellemezte. Nem kívánt támadást indítani az Oszmán Birodalom ellen, de ha a helyzet úgy kívánta, akkor mozgósította csapatait. 1464-ben a magyar király visszafoglalta Boszniát (Jajca), és a kialakult status quo-t mind a két fél tiszteletben tartotta. 1474-ben Ali szendrői bég egészen Nagyváradig dúlta fel az országot, kihasználva Mátyás sziléziai hadjáratát. A bosszú nem maradt el, a király 1476-ban elfogltalta Szabács várát. 1479-ben az oszmánok ismét támadást indítottak Magyarország ellen. Ali ruméliai beglerbég 40 ezer török és 15 ezer havasalföldi katonával Erdélyre támadt. A magyar hadvezetés ezt nem tűrhette. A csatára Kenyérmezőnél került sor. Az összecsapás, amelyben magyar részről szászok, székelyek és moldvaiak is részt vettek, hat óráig tartott. Már-már úgy látszott, hogy az oszmánok kerekednek felül, ekkor azonban megjelentek Kinizsi nehézlovasai, akik elsöpörték az ellenséget. A küzdelem óriási voltát bizonyítja, hogy a csatamezőn 30 ezer oszmán maradt holtan, de a magyar veszteségek is nagyon jelentősek voltak. A csata jól mutatta, hogy a törökök (ekkor még) nem tudták felvenni a harcot a nehézfegyverzetű lovassággal. Az oszmánok Mátyás uralkodása alatt már nem is indítottak hadjáratot Magyarország ellen.