Gorkij és Lenin Capri szigetén
Tiberius császár idős korában vonult vissza a szigetre, amely az 1700-as évektől kezdve az arisztokraták európai körutazásainak egyik legfőbb célpontja volt, a XX. század elején pedig a megbuktatott 1905-ös orosz forradalom után száműzetésbe kényszerülő értelmiségiek egy csoportja is Capri szigetét, a „Földközi-tenger gyöngyszemét” választotta emigrációja színhelyéül. 1906-ban részben politikai, részben egészségügyi okokból a cári rendszerrel szemben rendre nyílt kritikát megfogalmazó orosz sztáríró, Makszim Gorkij is Caprira költözött. 1908-ban pedig maga Vlagyimir Iljics Lenin is tiszteletét tette az azúrkék szigeten.
Gorkij 1906-ban érkezett Nápolyba, de híre megelőzte: már széles körben ismerték a cári rendszer által üldözött írót. Az európai értelmiségiek tiltakozása a proletár kultúra hősévé emelte, és nemzetközi ismertséget hozott számára. A Nápolyi-öbölbe érkezése olyan politikai jelentőségű esemény volt, amelyet a nagy napilapok tudósítói is figyelemmel kísértek. Gorkijt és szeretőjét, Marija Andrejevát érkezésükkor virágokkal és buzdító szavakkal fogadták Nápoly főterén: „Éljen az orosz forradalom! Le a cárral!” Caprin, ahol a fényűző Quisisana Hotelben szállt meg, hasonló lelkesedés várta, így arról is meggyőzték, hogy vegye bérbe a tengeri sziklákra néző Blaesus-villát. Az író végül hét évig maradt a szigeten.
Nem tudott ellenállni a csábításnak
Gorkij rezidenciája – Tolsztoj Jasznaja Poljana-i birtokához hasonlóan – hamarosan az orosz értelmiségiek találkozóhelyévé vált: írók, festők és kalandvágyó nemesek tucatjai voltak bejáratosak a csodálatos kilátással rendelkező villába. Gorkij barátai között tudhatta többek között a színész-rendező Konsztantyin Sztanyiszlavszkijt (a színjátszást megreformáló módszer megteremtőjét, névadóját) és az énekes Fjodor Saljapint, a XX. század egyik leghíresebb basszistáját, aki csodálatos hangjával sokszor kápráztatta el Capri lakóit. Az író persze hivatására is szakított időt, ekkor írta többek között a Mesék Itáliáról, valamint Az anya című műveit is.
Gorkij nyugalmát csak egy alkalommal zavarták meg, amikor is egy helyi, nagy tekintéllyel rendelkező lakos azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy szavazzák meg az író kiutasítását. Az ügy országos felháborodást váltott ki, de a miniszterelnök, Giovanni Giolitti hamarosan rövidre zárta a vitát az olasz parlamentben: „Maximálisan tisztelem Gorkijt, sőt, buzgó olvasója vagyok műveinek, és itt-tartózkodását semmiképpen sem tekintem veszélyesnek.”
Gorkij 1905-ben Szentpétervárott ismerte meg Vlagyimir Iljics Lenint. Csodálattal tekintett a politikusra, akiben egy új világrend megteremtőjét látta. 1908 áprilisában Gorkij arra biztatta Lenint, látogassa meg. A forradalmár elsőre visszautasította az ajánlatot, az író azonban annyira csábító képet festett Capriról, hogy a marxista vezető végül nem tudott ellenállni az invitálásnak. Ennek azonban nem csak a földközi-tengeri sziget vonzereje volt az oka.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyár számában olvasható.