A wormsi birodalmi gyűlés, melyen Luthernek lehetőséget adtak arra, hogy kifejtse hittételeit, olyan ediktumot fogad el, mely birodalmi kiközösítéssel sújtja mind Luthert, mind híveit és megtiltja iratainak terjesztését (az ediktumot V. Károly írta alá május 28-án). Már 1521. január 3-án (1520) a pápa kiközösítette Luthert, miután előzőleg eretneknek nyilvánította. A katolikus egyház intézkedéseit azoknak az új tanoknak a gyors terjedése magyarázza, melyek kétségbe vonják a pápa hatalmát és a pápának a keresztény világon belüli elsőségét. Luther hittételei komoly visszhangot keltenek a polgárság és a parasztság körében. Követői a keresztények szabadságáról vallott nézeteit egyfajta társadalmi megújulásra való ösztönzésként is értelmezik. V. Károly, aki szeretné megőrizni a hit és az egyház egységét, hiszen a hitszakadás a birodalom politikai szétesését eredményezheti, nem tudja az új tant hatalmi szóval elnémítani. A Luther pártján álló fejedelmek és birodalmi városok elég befolyással rendelkeznek ahhoz, hogy kikényszerítsék Luther Wormsba hívását, azt is kikötve, hogy a reformátornak szabad elvonulást kell biztosítani. Április 17-18-án Luther vállal minden általa addig leírt szót, és tanait védelmezve visszautasítja azt a követelést, hogy vonja vissza azokat. Ekkor a császár kihirdeti a wormsi ediktumot, de ennek végrehajtását az evangélikus rendek ellenállása meghiúsítja. Hogy megvédhesse III. Frigyes, szász választófejedelem Wartburgba viteti Luthert.