Amikor a császári tanácsosokat, Regents, Martinitz és Slavata hivatalnokokat kidobják a kancellária ablakából a prágai Hradzsinban, ez adja meg a jelt a cseh rendeknek a II. Ferdinánd cseh király elleni felkelésre. A protestáns nemesség az 1617 óta kormányzó uralkodó rekatolizációs politikája ellen tiltakozik. 1609-ben II. Rudolf császár (1612. VI. 13.) „Felséglevelében” biztosította a cseh rendek számára a szabad vallásgyakorlatot. A katolikus cseh király nem veszi figyelembe ezeket a jogokat és ez váltja ki a katolikusok és protestánsok közti összeütközéseket. A túlkapások ellen védekezésül a cseh rendek gyűlést hívnak egybe, amelyen egy 30 főből álló kormányt választanak, és saját hadsereget állítanak fel. A felkelők azon fáradoznak, hogy kapcsolatokat vegyenek fel az evangélikus német birodalmi fejedelmekkel. A Habsburg-területeken belüli konfliktus, ezáltal német birodalmi üggyé szélesedik.