A császári sereg kereken 15 ezer rabló és gyilkoló katonája rohammal elfoglalja, és heteken át fosztogatja a Tiberis-parti Örök Várost. A pápa az Angyalvárba menekül. A Sacco di Roma a reneszánsz pápaság végét jelenti Itáliában. A vezér nélkül maradt sereg fosztogatásai - a vezér; Georg von Frundsberg ugyanis gutaütést kapott - pusztító orgiába csapnak át: erőszakoskodnak és kínoznak. Egy velencei beszámolóban a következőket olvashatjuk: "A pokol semmi ahhoz képest, ami most Rómában történik!" A humanista Rotterdami Erasmus így ír: "Róma nem csupán a keresztény vallás vára, a nemes szellemek táplálója és a múzsák legnyugodtabb enyhhelye volt, de egyben a népek anyja is. Bizony sokan voltak olyanok, akiknek még szülőföldjüknél is drágább, édesebb, áldottabb volt. Valójában ez nem egy város, hanem egy világ pusztulása volt." A Sacco di Roma hónapok múlva ér véget, amikor a pápa Orvietóba menekül, és a francia csapatok bevonulnak Rómába. A zsoldosok dél felé, Nápoly irányában hagyják el a várost. A Sacco di Roma I. Ferenc és V. Károly második itáliai háborújának része. Az 1526-ban létrehozott cognaci liga (Franciaország, Milánó, Firenze, Velence és a pápa) újra harcot indított a Lombardiában állomásozó császári csapatok ellen. A spanyol Habsburg-párt kérésére Frundsberg zsoldosvezér 15 ezer fős sereget toborzott, mellyel sikerült visszaverni a liga támadását. A zsoldosok, akiknek már régóta tartoztak a zsolddal és megfelelő ellátást sem kaptak, fosztogatni kezdenek. Majd Rómában kárpótoljuk magunkat! - ez volt jelszavuk.