„Levelei a párt vonalával szembenálló, szektás, cinikus szemléletet tükröznek. A valóságos helyzetet eltorzítva, egyes negatívumokat kiragadva tájékoztatta Rákosit a pártélet egyes híreiről, bel- és külpolitikai vonatkozású, valamint gazdaságpolitikai kérdésekről. (…) Nem felel meg a valóságnak, hogy Rákosi múltbeli tevékenységét, bűnös politikáját elítéli, mert a különböző évfordulók alkalmából írt leveleiben Rákosi érdemeit hangoztatta. Pl. ez év márciusában: »Kedves Rákosi elvtárs! Az én tollam sajnos nem ér fel addig, hogy méltóan köszöntse Önt 70. születésnapja alkalmából. Kívánságom azonban mély és őszinte. Éljen meg sok boldog évfordulót, lássa minél lángolóbbnak azt a tüzet, melyet Lenin és Sztálin elvtársak munkatársa és tanítványaként élesztett, szított, néha már zsarátnokaiból.«”

E dörgedelmes indoklással zárta ki 1962 augusztusában a kádári kommunista párt házibírósága, a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) az akkor 37 éves Gáti Tibort a tagok sorából. A KEB szóban forgó határozatáról a nyilvánosság egykoron még szűkszavúbb tájékoztatást kapott. A Pártélet című havilap szeptemberi számában mindössze egy rövid bekezdés jelent meg az ügyről. Eszerint a testület döntését „Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság jóváhagyta”. A sorok között olvasni próbálkozók a szűkszavú közleményből legfeljebb annyit tudhattak még meg, hogy „az MSZMP politikájával szembenálló nézetek terjesztéséért, az MSZMP és a testvérpártok számos vezetőjének rágalmazásáért” nem csak Gátit ebrudalták ki a proletáriátus élcsapatából, hanem öt „pártellenes frakciótársát” is.

A kizáró határozatnak akadt néhány szépséghibája. Az az apróság például, hogy „összeesküvőtársai” közül Gáti csupán sógorát, Bíró Viktort – Rákosi Mátyás unokaöccsét – ismerte, a négy másik frakcióssal soha életében, még a KEB-vizsgálat alkalmával sem találkozott. A testület szavait kölcsönözve: az sem felelt meg a valóságnak, hogy Gáti – az idő tájt az Ipari Villanyszerelési Vállalat munkaügyi osztályának a vezetője – terjesztette volna az úgymond pártellenes nézeteit és rágalmait. Erre utaló „bizonyítékokat” csupán azokból a magánlevelekből citálhattak, melyeket az állambiztonsági szolgálat tálalt fel a rákosista múltját túlkompenzáló KEB-elnök, Nógrádi Sándor íróasztalára. Mint az Feitl Istvánnak A bukott Rákosi című 1993-as tanulmányból is tudható, a Kádár János vezette politikai bizottság 1960 novemberében rendelte el, pontosabban: rendelte meg az 1956 nyara óta szovjetunióbeli száműzetésben lévő egykori pártvezér szorosabb figyelését, s ennek keretében postájának szigorú ellenőrzését is. Mindennél többet mond a ma még jószerével feltáratlan működésű KEB-ről az, hogy ezeket a titkosszolgálati eszközökkel „lefülelt” leveleket a pártfegyelmi vizsgálat során – a dekonspirációval sem törődve – aggálytalanul használták fel.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2013. ősz számában olvasható.