A 20. század egyik legnagyobb festőegyéniségének tartott Pablo Picasso minden alkotása – legyen az hatalmas, szimbolikus, politikai tendenciájú vászon, mint a Guernica, könnyed antik szépségű rajz, mint az Ovidius-illusztrációk, kubista programkép, mint a lágy színharmóniájú Harlequin, ragasztott papír, vemhes kecskét ábrázoló szobor, dekoratív kerámia vagy a béke jelképeként rajzolt fehér galamb – magán viseli a spanyol temperamentumú, az egyik pillanatban a fasizmus ellen heroikusan küzdő, tragédiát látó, a másik pillanatban pedig bohócként kacagó művész hallatlanul sokrétű egyéniségének jegyeit. Picasso rajzolt, festett, írt, termékenysége nem ismert korlátokat, több tízezer műalkotást készített hosszú élete folyamán. Párizs felszabadulása után belépett a kommunista pártba, de a 40 éve, 1973. április 8-án elhunyt festőóriás ha kellett, szembement pártja iránymutatásával, máskor pedig művészetét latba vetbe állt ki elvbarátjaiért.