Szűcs Jenő

2012. augusztus 29. 14:19

A debreceni születésű Szűcs Jenő 1948-ban kezdte tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán. Öt esztendővel később történelem-levéltár szakon diplomázott.

Még egyetemi évei alatt kezdett a Magyar Országos Levéltárban dolgozni. Eleinte az intézmény középkori gyűjteményét igazgatta, majd a Kamarai Levéltár referenseként tevékenykedett, azonban az 1956-os forradalmat követően háttérbe szorították. 1960-tól a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének dolgozott, 1976-tól a Középkori Osztály vezetését vállalta.

Ha meghalljuk Szűcs Jenő nevét, akkor elsőként a nemzeteszme és az etnikai tudat kialakulásának kutatása jut róla eszünkbe. A középkori nemzetfogalom kidolgozóját az e témában írott művei tették ismertté Magyarországon. Véleménye szerint nemzettudatról a középkor elején még nem beszélhetünk, akkor csupán egyfajta közösségi tudat létezhetett, amely az ókortól kezdve meghatározta az államok életét. A magyar középkorban gentilizmusnak nevezett törzsi csoporttudat tarthatta össze a népet, amely orálisan hagyományozódott át a fiatalabb generációkra.

Szűcs kutatásai szerint a középkor végén és a kora újkor hajnalán a magyar várvédőket még nem a hazaszeretet hajtotta (legalábbis nem ez volt a legfőbb mozgatórugó), sokkal inkább a keresztény vallásból fakadó közösségi tudat. A történész a Dózsa-féle parasztháború meghatározó ideológiáját is feltárta, amely mögött az obszerváns ferences szerzetesek munkáját vélte felfedezni. A nemzettudat mellett másik, kevésbé ismert kutatási témája a tatárjárás utáni magyar történelem volt.

1985-ben jelent meg a „Három Európa” című műve, amelyben azt a – nézetei szerint – rossz felfogást igyekezett eloszlatni, amely szerint Magyarország Kelet-Európához tartozik. Szűcs felfogása szerint a Kárpát-medence a nyugat és kelet közé ékelődött, nem elhanyagolható, s más területekkel nem „összemosandó” Közép-Európában foglal helyet.

Az 1980-as években politikailag aktívabbá váló Szűcs 1988-ban az Új Márciusi Fronthoz is csatlakozott, s részt vett a reformok eszmei előkészítésében, azonban a tényleges rendszerváltást, 60 éves korában bekövetkezett halála miatt már nem érhette meg.

Főbb művei:

• Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Budapest, 1955.
• A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge (Hozzászólás egy vitához). Budapest, 1970.
• A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború. In: Levéltári Közlemények, 1972.
• A kereszténység belső politikuma a XIII. század derekán. IV. Béla király és az egyház. In: Történelmi Szemle, 1981. 3. sz.
• Megosztott parasztság-egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században. In: Századok 1-2. rész, 1981.
• Vázlat Európa három történeti régiójáról. In: Történelmi Szemle, 1981. 3. sz.
• Les trois Europes. Párizs, 1985.
• A magyar nemzeti tudat kialakulása. Két tanulmány a kérdés előtörténetéből. Szeged 1992.