Vitatott Nobel-békedíjasok
2011. október 12. 11:09
Ugyan az idei béke Nobel-díjas, Ellen Johnson Sirleaf libériai elnökasszony továbbra is a Nyugat sokat dédelgetett mintaállamfője, otthon korántsem ilyen egységes a megítélése. A múlt heti döntés nem egyedülálló, a norvég Nobel-bizottság története során sokszor hozott ellentmondásos ítéletet.
Jasszer Arafat, 1994
Igen vitatott az ellenségei által kíméletlen terroristának nevezett, míg a hívei körében a palesztin államiság atyjának tartott Jasszer Arafat örökségének megítélése. Az nyilvánvaló, hogy a palesztin vezető egész élete során a politikai célok elérésében az erőszak használatát hangoztatta. Az általa alapított Fatah lelkét komoly bűnök terhelik, palesztin fegyveresek követték el az 1972-es müncheni olimpiai vérengzést, illetve a Achille Lauro nevű hajó eltérítését. Arafat szoros kapcsolatot ápolt a harmadik világ legrettegettebb diktátoraival, így Idi Amin ugandai elnökkel és az iraki Szaddam Husszeinnel is.
Arafat 1988-ban elismerte Izraelt, s számos békeegyezményt kötött a zsidó állammal, köztük az 1993-as oslói egyezményt is, amiért 1994-ben kiérdemelte a Nobel-békedíjat, megosztva Simon Peresszel és Jichak Rabinnal. A 2000-es Camp David-i egyezményt azonban már csípőből elutasította, ezért sokakban az az állítás is megfogalmazódott, hogy Arafat egyáltalán nem a békére törekedett. Élete vége felé pedig az is elterjedt, hogy ő bátorította a második palesztin intifádában résztvevő felkelőket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
