Az Egyesült Államok hadat üzen a Német Birodalomnak (december elején Ausztria-Magyarországnak is). Az Egyesült Államok hadba lépésével az Európában három évvel azelőtt kirobbant konfliktus végérvényes világháborúvá szélesedik, és döntően javítja az antanthatalmak katonai pozícióját. Az Egyesült Államok a háború kitörésétől kezdve mind ez ideig hivatalosan megőrizte függetlenségét (1914. VIII. 4-5.), mindazonáltal támogatta az antanthatalmakat, mindenekelőtt Nagy-Britanniát és Franciaországot hadikölcsönök biztosításával – 1917 áprilisáig összesen 2,3 milliárd dollárral – és fegyverszállításokkal. Az Egyesült Államok semlegességi politikájának feladása egy sor tényezővel függ össze. A legfőbb ok a Német Birodalom tengeralattjáró-háborújában keresendő, amely ellen az Egyesült Államok már többször tiltakozott, mivel a tengeralattjárók támadásai amerikai állampolgárokat is érintettek, például a Lusitania elsüllyesztésekor 1915. V. 7-én. Amikor a Német Birodalom 1917 januárjában ismét megkezdte a korlátlan tengeralattjáró-háborút, az Egyesült Államok a diplomáciai kapcsolatok megszakításával és végül a hadüzenettel válaszolt. Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök addig azon fáradozott, hogy közvetítsen a hadviselő hatalmak között, és 1916. december 21-én felszólította a szemben álló feleket, hogy nevezzék meg hadicéljaikat. A német tengeralattjáró-háború azonban meghiúsította a közvetítési kísérleteket. A cári rezsim bukása Oroszországban (1917. III. 2-15.) megkönnyíti az Egyesült Államok számára az állásfoglalást az antant mellett. Az Egyesült Államok, meg van róla győződve, hogy a demokráciáért és a népek önrendelkezési jogáért harcol.