Amikor a forradalmi Franciaország hadat üzen Ausztriának, megkezdődik a monarchikus Európa első koalíciós háborúja a forradalmi Franciaország ellen. 1789-ben, a forradalom kitörésekor Poroszország, Ausztria és a többi európai ország semleges maradt. De a helyzet szemmel láthatóan feszültebbé vált, mivel Európa nagy része félt a forradalom terjedésétől (pillnitzi nyilatkozat, 1791. VIII. 27.), Franciaország pedig az emigránsok befogadását – akik közül sokan Koblenzben tartózkodtak, s ott ellenforradalmi csapatokat toboroztak – értékelte a francia ügyekbe való beavatkozásként. A porosz király, II. Frigyes Vilmos, aki tart egy Franciaországgal való konfliktustól, szövetséget köt Ausztriával (1792. II. 7.). Franciaország fenyegetve érzi magát ettől a szövetségtől, s hadat üzen Ausztriának, amely mellé odaáll a szövetségi partner, Poroszország is. Franciaországban elsősorban a király, XVI. Lajos örül a hadüzenetnek, hiszen a külföldi hatalmak intervenciója lehetőséget adhat abszolút uralma helyreállítására. A koalíciós csapatok győzelmei megerősítik a francia királyt, valamint Poroszország és Ausztria uralkodóit abban a hitben, hogy a forradalmi Franciaországot gyorsan legyőzheti. De a porosz és osztrák seregek hiányos szervezettsége folytán a franciaországi előrenyomulás elhúzódik. A franciák növekvő nemzeti érzése viszont elkeseredett ellenálláshoz vezet a külföldi invázióval szemben.