2003-ban két ásatási lehetőséget kaptam az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanácstól. Az egyik Alsó-Egyiptomban, Alexandria közelében, a Kom -Truga nevű helyen egy feltáratlan Ptolemaiosz és római kori település volt. A másik koncesszióm a thébai 344-es sír tisztítására és restaurálására vonatkozott. Előbbit 2007-ben, utóbbit 2010-ben sikerült elkezdenem. Mindkét helyszínen idén folytatódnak a munkálatok. Van mit keresnünk.

Kom-Truga

A területet még soha nem tárták fel teljesen: az 1950-es évek elején egy véletlen folytán találták meg a fürdőt és annak mozaikjait, amelyeket a Kairói Múzeumba szállítottak. A második, egyben utolsó ásatási próbálkozás 1992-ben történt; egyiptomi expedíció egy hétig dolgozott a falu észak-keleti részén, sík területen. Ez utóbbiról hivatalos jelentés sem született. 2002- ben és 2004-ben a Delta-projekt alkalmából a chicagói Oriental Institute felmérte a régészeti területet, meghatározta a GPSadatokat és rövid leírást készített.

A Ny-Deltában fekvő város óegyiptomi neve valószínűleg Hut-Jabet-Meni vagy Hut-Jabet-Iszet volt. Feltehetően már II. Ramszesz korától létezett, de csak a 30. dinasztiától szerepel a földrajzi listákon mint a 3. alsó-egyiptomi nomosz egyik jelentős települése a líbiai határ mentén, amely Nesitől nyugatra fekszik. A Ptolemaiosz- korban Psenemphaianak nevezték. A korábban talált két görög felirat szerint a makedón katonaság egyik állomása lehetett, valamint állt itt egy Kleopatreum (Kleopatreion), valószínűleg VII. Kleopátra tiszteletére. Kopt neve Theroge volt, ebből ered a település mostani elnevezése. A város több földrengést vészelt át. Az egyik körülbelül az i. e. I. század végén volt; a földrengés árvízzel párosult, és teljesen romba döntötte a várost. A katasztrófában meghalt Theón, a város kormányzója. A városi tanácsnokokat összehívták az ún. Aristeionba, amely korábban Kleopatreion volt, Augustus korától pedig átalakították a városi tanács testületének hivatalos tanácskozóhelyévé. A városi tanács új elöljárót választott Theón fia, Apollóniosz személyében, és döntött az újjáépítésről is. Feltehetően ekkor töltötték ki a romba dőlt épületek alapját vastag agyagtégla réteggel, hogy a későbbi árvizek ellen védelmet nyújtson. Ezután még több földrengés és árvíz döntötte le a várost, amit mindig újjáépítés követett.

Psenemphaia a líbiai határ mentén, a Líbiába menő kereskedelmi és karavánutak mellett feküdt. A maradványok szerint jelentős gazdasági központ volt, ahol gabonatermelésen kívül olajbogyó termesztésével, olívaolaj előállításával és feltehetően borkészítéssel is foglalkoztak. Lehetséges, hogy lerakatokat vagy elosztóközpontot is létrehoztak a kereskedők számára. A leletek alapján aktív külkereskedelmet folytatott az égeikumi szigetekkel, különösen Rodosszal és a Közel-Kelettel, s szoros kapcsolatban állt Alexandriával is. A városnak alighanem kikötője is volt a Mareótisztó partján. A bevonuló arabok is megfelelő helynek találták az ország elfoglalása után, felújították az épületeket, és kb. a XII-XIII. századig gazdasági központként működött. A terület kb. 450 m x 600 m, de ez csak az ókori város egy részét foglalja magába. A modern arab faluban és a lelőhelytől délre fekvő temetőben is láthatók a város maradványai. Ezek feltárása szinte lehetetlen lesz. Ásatásaink során találtunk egy római kocsmát, mely alól amforákból összeállított szennyvízvezeték került elő a padlószintről levezető lefolyóval együtt. Az amforák alját levágták, ide illesztették be a másik amfora nyakát, amelyet rézdróttal erősítettek meg (ezek darabjai előkerültek). A vezeték ÉK felé haladt, négy különböző színű kétfülű amforából és amfora-nyakakból állt, emelkedése 3-5 százalékos volt. Az innen előkerült pénzérme VII. Kleopátra hibásan nyomott pénze volt az i. e. 35 és 32 közötti időszakból.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. tavasz számában olvasható.