Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula 1927-ben nekiindult, hogy egy oldalkocsis motorkerékpárral körbeutazza a Földet. A túra nyolc évig tartott, a páros pedig kalandok sorával találta magát szembe. Ügyes stratégia, alapos tervezés, kreatív elme: ez volt az alapja e fantasztikus rekordnak.

Zoltán és Gyula, a húszas évei közepén járó két jó barát 1927-ben azzal a reménnyel hagyta el az országot, hogy külföldön találjon munkát, pénzt és boldogulást. Olaszországba utaztak, de a szerencse nem szegődött melléjük: munkára nem, csak hasonló sorsra jutott honfitársakra leltek, akik nagy utazásokról szóló álmokat dédelgettek; többnyire hiába.

Hidvégi János, a Közlekedési Múzeum munkatársa szerint a Milánói Magyar Egyesületben, ahol rendszeresen találkoztak a kint élő, ott dolgozó vagy éppen munkanélküli magyarok – az egylet amúgy egy kisvendéglőt takart –, gyakran fölvetődött „valamilyen nagy utazásnak a lehetősége”. Ocskay Zoltán járműtörténész amondó, hogy Sulkowskyék ott döntötték el: útra kelnek.

Na de mivel vágjanak neki a kalandnak? A vasút több szempontból – például a drágasága miatt – sem jöhetett szóba, a hajó nem az ő világuk volt, tehát valami közúti közlekedési eszközt kellett keríteni. Az autót – az sem olcsó, továbbá nem lehet vele messze jutni – szintén elvetették; maradt hát a motorkerékpár, amelynek működéséhez egyébként abszolút nem értettek. Végül mégis kiválasztották a tervükhöz alkalmasnak ítélt típust: egy Harley-Davidsont. A túlméretezett, rendkívül erős szerkezetű jármű már csak azért is megtetszett az indulásra kész duónak, mert megannyi javítóbázisa volt szerte a világban.

Az olasz vámszabályok miatt Sulkowskyék úgy határoztak, hogy a motorkerékpárt Franciaországban vásárolják meg: Párizsba utaztak, ahol a járgányon kívül egy fiatal útitársnőre is szert tettek. Így történt, hogy Tila Boriska magyar származású festőnövendékkel hármasban vágtak neki az ekkor még csak nagy vonalakban elképzelt, igazából céltalan útnak.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2010. tavasz számában olvasható.