1912 elején Bulgária, Görögország, Montenegró és Szerbia részvételével megalakult a Balkán-Szövetség, amely Törökország uralma ellen, Macedónia elszakítására irányult. Októberen kitört a háború, amelynek során a török csapatok súlyos vereségeket szenvedtek Kirk Kilisszénél, Lüleburgasznál és Drinápolynál a bolgároktól, Kumenovónál a szerbektől, majd december elején fegyverszünetet kötöttek. Diplomáciai síkon a nagyhatalmak is bekapcsolódtak: Oroszország támogatta Szerbia törekvését egy adriai kijáratra. Ez sértette az olaszok érdekeit, akik Albániát akarták annektálni. Görögország is tiltakozott a Dodekanészosz olasz megszállása ellen, az Osztrák-Magyar Monarchia a szerbek és olaszok ellenében a bolgárokat támogatta. Németország és Anglia támogatásával végül 1913. május 30-án Londonban Törökország és a balkáni államok képviselői aláírták az első Balkán-háborút lezáró békeszerződést, amelyben Törökország csaknem valamennyi európai területéről lemondott. Albánia független lett, Macedóniát a győztesek felosztották egymás között. Ezzel véget ért a balkáni török feudális uralom.
Alig egy hónap múlva kitört a második Balkán-háború, mert Szerbia, Görögország és Románia összekülönbözött Bulgáriával a területek elosztása miatt. 1913. június 29-30-a éjszakáján Ferdinánd bolgár király parancsot adott a macedóniai görög és szerb csapatok megtámadására. A törökök is a szerbeket támogatták, a bolgárok vereséget szenvedtek, a békeszerződést 1913. augusztus 10-én írták alá Bukarestben. E szerint Macedónia nagy részét a görögök és szerbek osztották fel egymás között, s Bulgária csak egy kis területet tarthatott meg. Dobrudzsát a románok, Krétát Görögország kapta meg. A két háború eredménye egy csalódott Szerbia lett, amelyet megakadályoztak a tengerhez jutásban. A Balkán, "Európa puskaporos hordója" végül egy év múlva kirobbantotta az első világháborút, amelynek e háborúk a közvetlen előzményei és főpróbái voltak.