Az egyházi író Rétiben látta meg a napvilágot. A soproni evangélikus líceumban és a jénai egyetemen tanult. 1863-ban megvakult, ezért lemondott 1831-től viselt nemesdömölki lelkészi hivataláról és Pestre költözött. Egyházi vonatkozású és nevelő jellegű munkáin kívül számos verse, prózai dolgozata ismert. Szorgalmazta a népdalok, népszokások és néphagyományok gyűjtését. Tevékenyen részt vett az evangélikus népiskolák kiépítésében. 1833-ben az Akadémia egy elemi tanítói kézikönyv megírására pályázatot írt ki, amit ő megnyert, s könyvét felekezetre való tekintet nélkül használhatták, az Akadémia négy alkalommal adta ki. Kéziratban maradt Dömölki krónika című munkája, amelyet a szabadságharc és az abszolutizmus éveiről írt. Az Első oktatásra szolgáló kézikönyv mellett főbb műve a Keresztyén ábécé és az Edvi Illés Pál elszórt költészetei. Pesten hunyt el 1871. június 22-én.