Marseille-ben nagy szegény családban látta meg a napvilágot, már nyolcévesen dolgoznia kellett. Egy könyvesbolt kifutófiúja volt, s közben rajzolni tanult. Már pályafutásának elején szembefordult kora társadalmával: mindent észrevevő éles szem, maró gúny, a tartalomhoz igazodó rajzstílus jellemezte a grafikáit. Gúnyrajzai a Caricature és a Charivari című lapokban jelentek meg. Rajzai mély átélésről, belső meggyőződésről tanúskodtak. Festményeit kevés szín, szélesen futtatott ecsetvonások, tömör részformák, drámai feszültség jellemezte. 1870-ben megvakult, s mivel korának közízlése munkásságát nem tartotta igazán művészinek, a legnagyobb nyomorúság várt rá. Corot sietett a segítségére, aki lakóházat ajándékozott neki, és némi nyugdíjszerű járulékot is kieszközölt számára a kormánynál. Valmondois-ban hunyt el 1879. február 10-én. Igazi jelentőségét csak halála után ismerték el. Parádé című festményét a Szépművészeti Múzeum őrzi.