Szülővárosában, Kőszegen csatárként kezdte. Szombathelyről lett ifjúsági válogatott, majd előbb Nagyváradon játszott a magyar, később Aradon a román bajnokságot nyert együttesben. A Vasasban folytatta, és 1951-től a Honvédot erősítette, ahol három bajnokságot nyert, majd a Bp. Spartacusban fejezte be játékos-pályafutását. 1948-1955 között 37 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban a középhátvéd poszton. A legendás Aranycsapat védelmének tengelyében, annak pillérévé vált. Kivételes taktikai érettsége pompás rugókészséggel és fejjátékkal, nagyszerű ütemérzékkel és keménységgel párosult. Részese volt az 1952. évi olimpiai győzelemnek, az 1953 novemberi londoni 6:3-nak, az `évszázad mérkőzésének`, és az 1954. évi svájci világbajnokság - akkor csalódást keltő - ezüstérmes helyezésének. Visszavonulása után edzői pályafutását a Honvédnál kezdte, majd 1963-ban külföldre távozott. Féltucat német klubnál - köztük az Eintrach Frankfurt, Bayern München, Schalke 04 nagyhírű együtteseknél - tevékenykedett. Később Görögországba szerződött, és az élvonalban szereplő PAOK csapatát irányította. Szalonikiben, csapata mérkőzése közben 1981. május 31-én a kispadon váratlan szívrohamban meghalt.