Az 1956-os forradalom mártírja a felvidéki Kisfaludon látta meg a napvilágot. 1944-ben lelkészi oklevelet szerzett a pápai református teológiai akadémián. Több helyiségben volt lelkipásztor, 1949-től Levélen. 1945 után bekapcsolódott a politikai életbe, az FKgP nagyválasztmányi tagja lett. Sok támadás, zaklatás érte a baloldalról. 1948 augusztusában lemondott képviselői mandátumáról. 1956. október 26-án az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) vérengzésének hírére Mosonmagyaróvárra utazott, ahol Máté Lajos ÁVH-s tisztet megmentette a felbőszült tömeg lincselésétől. Máté később megköszönte neki, amit érte tett, s kérte, hagyja el az országot, mert bajba fog kerülni. Gulyás Lajos ártatlanságának tudatában itthon maradt. 1957 februárjában letartóztatták, s júniusban az `államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel` vádjával halálra ítélték. Kegyelmi kérvényét elutasították és december 31-én kivégezték. Sopronkőhidán jeltelen sírba tették, 1990-ben újratemették. 2008-ban Mosonmagyaróváron a róla elnevezett utcában emléktáblát avattak a tiszteletére.