Az erdélyi magyarság egyik szellemi vezetője Nagyszebenben látta meg a napvilágot 1904. február 1-jén. Gyulafehérváron és Nagyenyeden Iskoláinak elvégzése után az erdélyi szövetkezeti mozgalomban talált munkát. 1937-ben néhány társával újjáélesztette a `Hitel` című társadalompolitikai folyóiratot, részt vett az 1937-es vásárhelyi találkozó szervezésében, és 1938-ban egy időre bekapcsolódott az erdélyi magyarság egyik legfontosabb gazdasági szervezete, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkájába. 1944-ben csatlakozott az Erdélyi Párt vezető politikusaihoz, akik azon munkálkodtak, hogy az 1940-ben visszacsatolt, túlnyomó részt magyarok lakta Észak-Erdélyt - a háborúból való gyors kiugrás révén - megmentsék az újbóli román uralomtól. Ennek érdekében - a román fegyverszünet után - a magyar kormánytól is hasonló lépést követeltek. Politikai szerepe és pályafutása az orosz csapatok kolozsvári beözönlésével véget ért. Teleki Bélával, az Erdélyi Párt másik vezetőjével együtt Magyarországra hurcolták és csak egy év múlva, az Andrássy út 60-ból engedték szabadon. Szabadulása után Budapesten telepedett le, a református egyház, majd egy kisipari szövetkezet tisztviselőjeként dolgozott. Emlékiratai kéziratban maradtak. Budapesten hunyt el.