A politikus Ravazdon született 1873. április 4-én. Nyomdász szakmát tanult, s a kor szokásainak megfelelően vándorutat tett, nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában, Svájcban és Németországban is járt. Ekkor került kapcsolatba a szociáldemokráciával, és megtanult németül. A magyarországi munkásmozgalomban 1900-től vett részt, mint a Typographia című lap szerkesztője, majd az Általános Fogyasztási Szövetkezet titkára. 1909-ben beválasztották a Szociáldemokrata párt országos vezetőségébe. Az őszirózsás forradalom idején a Berinkey-kormányban munkaügyi és népjóléti miniszter volt. Nem értett egyet a két munkáspárt egyesítésével és a proletárdiktatúra kikiáltásával és nem vállalt szerepet a tanácskormányban. A Forradalmi Kormányzótanács bukása után vállalta az ún. `szakszervezeti kormány` elnöki tisztségét és platformjául a magántulajdon visszaállítását választotta. Kormánya 1919. augusztus 1-6. között még egy hétig sem volt hatalmon, mert a párizsi békekonferencia vezetői nem ismerték el a kormányt és lemondatták. Ezután hozzáfogott a Szociáldemokrata Párt újjászervezéséhez, de jobboldali nyomásra távoznia kellett az országból. 1921-ben tért vissza Magyarországra és egészen 1931-es visszavonulásáig, Peyer Károly mellett a Szociáldemokrata Párt egyik legbefolyásosabb vezetője volt. Budapesten hunyt el.