Charlton-ban látta meg a napvilágot. 1856-ban nyersvastisztító eljárást fedezett fel, és ezzel lehetővé tette a folytacél nagy tömegben való előállítását. A róla elnevezett eljárás a nyersvas finomítására szolgál, amelynek során a nagyolvasztóból kikerülő izzó, folyékony nyersvasat tűzálló bélésű, körte alakú, billenthető tartályokba vezetnek, majd a körte alján lévő furatokon levegőt fújnak be, s ezáltal a nyersvas szennyeződéseit oxidálják és eltávolítják. Módszere forradalmasította az acélgyártást, s nagy hatással volt Európa technikai fejlődésére, pl. a vasutak kiépülésére. 1869 után hajóépítéssel, csillagvizsgálókkal és a napenergia hasznosításával foglalkozott. 1859-től saját műhelye, majd gyára volt. Több mint 100 jelentős szabadalma ismert a kémiai ipar és a kohászat különböző területeiről (pl. fémbevonatok, grafit ceruzabél, aranyfényű bronzpor, cukorfeldolgozás, ágyúcső). Londonban hunyt el 1898. március 15-én.