Fiatalon Saint-Simon titkára volt, később azonban elfordult az utópikus szocialista tanoktól. A kultúra fejlődésében három korszakot különböztetett meg; a teológiai, a metafizikai és a `pozitív` világkép uralmának időszakát. Pozitív filozófiájának alaptétele, hogy a tudománynak a jelenségek külsődleges leírására kell szorítkoznia, s le kell mondania a jelenségek lényegéről szóló tanításról. A pozitivizmus a matematikában és a kísérleti tudományokban használt módszerek alkalmazását jelenti a társadalmi és politikai jelenségekre, ezáltal kívánja felderíteni a társadalmak szerkezetét és fejlődését uraló törvényeket. Comte megalapította ily módon a társadalmi fizikát vagy szociológiát, amelyet a megfigyelő tudományok közé sorolt. Amennyiben a valóság, amelyet a szociológia (a kifejezés is tőle származik) igyekszik megmagyarázni, maga az emberiség, a társadalmi jelenségek vizsgálata egy olyan rend eljövetelét teszi lehetővé, amely jobban megfelel az emberi törekvéseknek. Az emberiség reformálásának követelése, ami A pozitív politika rendszere (1852-1854) és a Pozitivista katekizmus (1852) című műveiben fogalmazódott meg, végül az emberiség vallásához vezetett; Comte élete vége felé e vallás főpapjaként lépett fel. 1857. szeptember 5-én hunyt el Párizsban. Filozófiai rendszere és pánhumanizmusa hatott Adyra is.