Az 1956-os forradalom mártírja Derekegyházán született 1924. június 27-én. 1949-ben diplomázott a budapesti bölcsészkar görög-magyar-történelem szakán. 1949-50-ben tanársegédként dogozott a budapesti egyetem görög filológiai intézetében, azonban `osztályidegen volta` (édesapja csendőr volt) miatt elbocsátották. Az MTA 1954-ben megindított Antik Tanulmányok (Studio Antiqua) című szakmai periodikájában jelentette meg első közléseit, recenzióit. 1955-ben és 1956-ban azonban már két nagy jelentőségű dolgozattal hívta fel magára a nyelvészek figyelmét: Az Iliász hasonlatairól, illetve Az Odüsszeia hasonlatairól című munkáival. A Homérosz-kutatók egyik régi vitatémája az Iliász és az Odüsszeia hasonlatainak értelmezése, funkciójuk megítélése, s ehhez nyújtott segítséget Brusznyai két tanulmánya. A neves humanista tanár és filológus 1956 októberében a Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnöke volt. Ezért a forradalom leverése után elfogták. A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte, azonban az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra változtatta. Még Kodály Zoltán is közbenjárt a fiatal klasszika-filológus érdekében, de ő sem tudott enyhítést elérni. A rendszerváltáskor rehabilitálták, hamvait 1990. július 13-án helyezték el végső nyughelyén, a rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában. 2006-ban posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott.