Az Ady utáni nemzedék kiváló lírikusa Miskolcon született 1900. március 31-én. Református papi családból származott, apja mozdonyvezető volt. Műfordításaival tűnt fel, 21 évesen már Shakespeare-szonetteket fordított, s 22 évesen jelentkezett első verseskötetével, Föld, erdő, Isten címmel. Ezt három másik követte, a Kalibán (1923), A sátán műremekei (1926) és a Te meg a világ (1932). 1927-ben rövid életű művészeti és kritikai folyóiratot indított Pandora címmel. A harmincas években közel került a népi írók mozgalmához. Jobboldalinak bélyegzett politikai múltja miatt 1945-ben vizsgálati fogságba került, majd publikációs tilalmak sújtották. 1947-ben többek tiltakozása ellenére felvették az írószövetségbe. Az üldöztetés és a megkülönböztetés ellen a munkába menekült, s megírta két nagy versciklusát. A Tücsökzene (1947) több mint háromszáz pillanatképében összegezte életét. A magyar líra egyik csúcsteljesítményének számító kompozícióban megfosztja a verset a retorikusságtól, a költői képekre való építkezéstől, a mindennapi események eszköztelen lejegyzése mégis egyetemes érvényűvé válik. A Huszonhatodik év (1950-1951) szonettciklusa negyedszázados szerelmi kapcsolat rekviemje. 1956-ban tagja lett a Petőfi Pártnak, 1957-ben Kossuth-díjat kapott. A műfordítással haláláig nem hagyott fel, főként angolból és franciából fordított, Shakespeare-t, Baudelaire-t, Verlaine-t, Moliere-t ültetett magyarra, de fordított oroszból is, például Puskint, és németből Goethe-t. Műfordításainak nagy részét Örök barátaink című kötetében tette közzé. Budapesten hunyt el.