Megtalálták a nagy szökés alagútjait

2007. október 9. 17:00

A háborús hadviselés régészetének történetében egy aktuális felfedezés új nézőpontból mutatja be a nácik egyik fogolytáborát és a második világháborús szökési kísérletek történetét. A kutatók a híres Stalag Luft III tábor nyomait vizsgálták, ahonnan több híres szökési kísérletre is sor került, amelyeket aztán a filmvásznon örökítettek meg a halhatatlanságnak.

Ilyen volt az Eric Williams könyvéből készített The Wooden Horse (A Faló szökés), vagy a Paul Bruckhill könyve alapján forgatott A nagy szökés, amelynek során az angol légierő 76 tagjának sikerült kitörnie, bár a Gestapo később sokukat elfogta és meggyilkolta.



A notórius szökevények gyűjtőtábora Berlintől délre, a mai Lengyelország területén található, "a szövetséges területektől olyan messze, amilyen messze csak lehet" - írta a Geoarchaeology című magazin legújabb számában megjelent tanulmányában Dr. J. K.Pringle. A cikk szerint a tábor mérete a rabok számával együtt nőtt, és a szökés ellen magas kerítésekkel, lehallgató készülékekkel és őrökkel próbáltak védekezni. Emellett a talaj összetétele sem kedvezett a szökni vágyóknak, hiszen a kísérletek hamar láthatóvá váltak a föld felszínén is.

Pringle és csoportja kutatásai során a Tom, Dick és Harry nevekre hallgató híres alagutakra koncentrált, amelyeket Roger Bushell, más néven Nagy X szakaszvezető szökési kísérlete során ástak. A Tomot a németek 1943-ban fedezték fel és pusztították el, a Dick fúrását félbehagyták, és végül A nagy szökésre a leghosszabbat, a Harryt használták fel 1944. március 23-24-e éjszakáján. A tábor felszabadítása után a szovjet csapatok egy ideig német hadifoglyokat őriztek a barakkokban, majd ezután a helyszínről minden értékes anyagot elszállítottak. Ennek eredményeként a barakkok alapzata megmaradt, és a tábor területét az erdő nőtte be.

A kutatókat egykori szökevények is segítették az alagutak egykori helyének megállapításában: David Jones őrnagy, aki maga is részt vett az ásásban, Charles Huppert alezredes és Jimmy James szakaszvezető. A tábor építése óta első alkalommal, egykori szovjet és lengyel katonai térképek illetve légifotók összekombinálásával sikerült elkészíteni a Stalag Luft III térképét, a magnetometriás eszközökkel és földradarral pedig a betemetett járatok vonalát sikerült meghúzni.

Elsőként a 122-es barakkból induló Dicket azonosították, és az épület nyugati oldalán folytatott ásatás során 10 méter mélyen az alagút is előkerült. A kutatók megtalálták a járat falaiba beépített faanyagot is, amelyet a rabok ágyaiból készítettek, illetve a Klim tejpor rozsdás dobozai is előkerültek, amelyekkel a szellőztetést oldották meg. Még a járatok nyílását fedő betondarabot is megtalálták azzal a vaskampóval együtt, amivel a munkásokat a föld alá eresztették. Előkerült egy vöröskeresztes sajtosdobozból készített lámpa, és a dokumentumhamisítás eszközeire is rábukkantak: egy vízfestékes készletet és egy Wehrmachtos pecsét formájára faragott gumi csizmasarkat ástak ki. A tárgyakat a rabokra és meggyilkoltakra emlékező helyi múzeumnak adományozták - áll a cikkben.

A kutatók szerint azonban a vizsgálatok ezzel nem értek véget, hiszen a háború alatt közel 100 kisebb-nagyobb alagutat ástak a táborból, így azok megkeresése sokáig ad majd feladatot.