A német haderő csapatai előzetes hadüzenet nélkül megkezdik kettős hadjáratukat Görögország és Jugoszlávia ellen. Görögország megtámadására azért kerül sor, mert kudarcot vallott az olaszok 1940. X. 20-án megindult offenzívája, s a Görögországgal szövetséges Nagy-Britannia csapatokat küldött Görögországba. A görögök két ellentámadása – 1940 novemberében és 1941 tavaszán – az olasz intervenciósokat Albánia területére verték vissza. A brit haditengerészet elaknásította a partraszállás által fenyegetett görög partszakaszokat, a légierő pedig támaszpontokat létesített Krétán. A hadszíntér kiterjesztése a Balkánra, a Szovjetunió lerohanására kijelölt német csapatok szétforgácsolódását eredményezte, és a Német Birodalom számára nélkülözhetetlen romániai olajmezőket fenyegette. Hitler ezért elhatározta, hogy villámhadjáratot indít Görögország ellen, amelyet Pál régensherceg március 27.-i megbuktatása után Jugoszláviára is kiterjesztett. Pál régensherceg március 25-én csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Az új király, II. Péter, és az új kormány teljes politikai fordulatot hajtott végre, és április 5-én barátsági és megnemtámadási szerződést kötött a Szovjetunióval. Hitler ezek után ellenséget látott Jugoszláviában. A német csapatok Jugoszláviát Magyarország és Bulgária területéről támadták meg. Belgrádot egy súlyos légitámadás után beveszik, Jugoszlávia április 17-én megadja magát. A király és a kormány Londonba menekül, és emigránskormányt alakít; Jugoszláviában megindul a partizánháború. Görögország, amelyet Bulgária déli határa felől ér támadás, április 21-én adja meg magát. II. György király és kormánya, valamint a brit segélycsapatok Krétára, a földközi-tengeri brit támaszpontra menekülnek. Május 20-án, meglepetésszerűen német ejtőernyősök szállnak le Kréta szigetére. Május 21-én, a német csapatok a brit csapatokkal és a krétai partizánokkal vívott súlyos harcokban felülkerekednek. A május 28-áról 29-ére virradó éjszakán, vízi úton megindul a 17000 brit katona elszállítása.