Kiállítják a Mohács előtti Magyarország térképét
2007. augusztus 14. 11:00
Amit készítőjéről és céljáról tudunk
A térkép készítőjéről annyi tudható, hogy egy bizonyos Lázár (kereszt)nevű személy volt a XVI. század első évtizedeiben. Nem tudjuk, hogy mikor és hol született, és arról sincs adatunk, hogy mikor és hol halt meg. Ennek alapján joggal vélhető, hogy Lázár a maga korában nem lehetett olyan társadalmi helyzetű személy, aki kortársai érdeklődését magára vonhatta volna.
Foglalkozásáról a források csak az tartották szükségesnek lejegyezni, hogy `secretarius`, azaz `titkár` lehetett, és a térképet készítő Lázár Bakócz Tamás (1442-1521) esztergomi érsek idején és környezetében élt és működött - olvasható az OSzK ismertetőjében. Bakócz, aki a XVI. század elején Magyarországon egyszerre töltötte be a legmagasabb egyházi (prímás, esztergomi érsek, konstantinápolyi pátriárka) és világi (fő- és titkos kancellár) méltóságot is, személyi titkárait név szerint ismerjük. Abban a korban, amikor mindenkit szigorúan `rendi` státusza szerint kellett megszólítani, az egyszerű secretarius megjelölés inkább világi személyt takarhatott.
| A nyomtatott térképet vizsgálva feltűnő, hogy a XVI. századi Magyarország határain túli területeket csak az ország déli részein ábrázolt a szerző (Kattintson a Lázár térkép településeihez!). A térképen az Al-Duna mentén Szörényvár (Turnu-Severin) a legkeletebbre fekvő hely, míg az Adriai-teneger partvonalán a legdélibb település Sibenic (ibenik). Ugyanebben a térségben, az Adriai-tenger partján feltüntetett legészakibb hely Zengg (Senj). E helyek sajátos összefüggésre irányíthatják a figyelmet. A középkori Magyarországon a déli határvédelemi rendszert - amelynek kiépítése az Európa szíve felé támadni szándékozó oszmán-török seregek miatt vált egyre égetőbbé a XIV. század második felétől kezdődően - két, egymással párhuzamosan mintegy 100 kilométernyi távolságban húzódó végvárlánc alkotta. Az első többnyire a magyar királyság határain kívül, az elbukott balkáni államoktól meghódított területeken, Havasalföld határától az Adriáig tartott. A külső védelmi vonal Szörényvártól Nándorfehérvárig (Beograd) az Al-Duna vonalát követte, onnan a szrebreniki bánság várain keresztül a Száva mentén haladt. Innen hatalmas ívben a Boszna folyó völgye irányába kanyarodott, és Banja Lukán, a Jajcán és Kninen, át Klisszán (Klis) és Szkardonán (Skradin) át érte el az Adriai tenger partját. E védelmi vonal mögött húzódott a második védelmi rendszer, amely Temesvártól (Timişoara) indult Nándorfehérvárig, majd a Szermség kisebb várainak láncolata következett, részben a Száva folyó mentén, majd az Una folyó völgyét követve Zenggnél érte el az Adriai-tengert az erődsor. Ennek a védelmi rendszernek a legerősebb pontja Nándorfehérvár, míg a legkevésbé megerősített rész Erdély déli határvonala volt. |
A források magyarként említik, és ezt térképének névanyaga is egyértelműen megerősíti. Az "é" hangot "ee"-vel jelölte, például Ezeek, Zeek, Zeeplak stb., az "ö" hangot pedig "ew"-vel: Fewdwar, Gew, Eskew, Ewsi, Fewldeak, Tertzew, Besenew stb. A Tabula Hungariae helyneveinek feldolgozása során azt is megfigyeltük, hogy a "c" hangot esetenként a "tz" betűk jelölik, például Adatz, Agatz, Bakotza stb. Ez a helyesírási sajátosság az ófelnémet nyelvjárás írásbeli gyakorlatára jellemző, feltevéseink szerint ez származhat bármely közreműködőtől, aki a lázári kézirat nyomtatásra való előkészítésében részt vett. Ugyanakkor egyes településnevek írásánál nyelvjárási szokást is megörökített Lázár, például az "i" hang jelölésében: a Kézdi helynevet Kyzdy alakban találjuk e térképen.
A nyomtatott térkép kéziratát - Jacob Ziegler (1470-1549) levele szerint - 1514-ben ő és Lázár e térkép összeállítását fontolgatták. Bizonnyal nem elméleti dolog lehetett tevékenységük tárgya, mert Ziegler a nyomtatott változatot - amennyire arra emlékezni tud - összehasonlította az eredeti kézirattal, ez pedig csak akkor lehetséges, ha Lázár már valamilyen kész művet tudott számára mutatni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
