Nem hittek az Alagút építésében az aggódó budaiak
2007. május 4. 15:00
<
Esernyővel a hegy gyomrában
Az Alagút gyalogos közlekedése 1857 márciusában indult meg, a közúti forgalomnak április 30-án adták át. Az úttestet fakocka borította, ezt 1919-ben cserélték kiskockakőre. A keleti, klasszicista homlokzatot Clark, a nyugati, romantikus kaput Frey Lajos tervezte, a kapuzatokat Reitter Ferenc fejezte be 1858-ban. A teljes munka 524 ezer forintba került.A hegy belsejében csöpögő rétegvíz sok gondot okozott, mivel a Clark által épített vízelvezető tárók eltömődtek, így az Alagútba érve a konflisosok utasaiknak ernyőt adtak.
|
Az Alagút az 1890-es években |
1944-ben a német SS és a nyilasok harcálláspontot rendeztek be az Alagútban, felhasználva a Szent György téri aknát. A háborúban megsérült építményt 1949-ben állították helyre, a nyugati kaput Benkhart Ágost tervei szerint rekonstruálták. Ekkor épült az aszfaltút, s a 6 méteres útpálya az északi járda megszüntetésével 6,90 méterre szélesedett.
1973-ban teljesen újjáépült az Alagút: 9 cm vastag acélbetétes torkrét (lövellt) vízzáró betonréteget, üvegmozaik-burkolatot, új szellőző berendezést kapott, ez középen, a párhuzamos tárón át 2600 köbméter levegőt nyom ki percenként, mivel a gépkocsik szinte elviselhetetlenné tették bent a lélegzést. A rétegvíz elvezetésére csőhálózat létesült. Ma a burkolat ismét potyog, a víz szivárog, a bűz állandó - az Alagút ismét megérett egy nagy felújításra.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
