1953. március 5-én halt meg Joszif Visszarionovics Dzsugasvili Sztálin. A grúz származású szovjet politikus, párt- és állami vezető 1879. december 21-én Goriban született. 1898-ban belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba. 1903-ban a bolsevikekhez csatlakozott, majd még ugyanabban az évben Szibériába száműzték, de sikerült megszöknie. Többszöri száműzetés után 1912-től a Pravdánál dolgozott, 1917-ben már szerkesztőként. 1917 októberében Pétervárott tagja volt a fegyveres felkelést írányító politikai és katonai központnak, majd az első Népbiztosok Tanácsának és 1922-ig nemzetiségügyi népbiztosként dolgozott. Az intervenció idején több fronton is irányította a hadműveleteket. 1922-ben a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárává választották. Lenin halála után a párt és állam élére kerülve példátlan személyi kultuszt és kegyetlen diktatúrát valósított meg: az egyeduralom megszerzése érdekében sorra számolt le pártbeli ellenfeleivel. A kommunista rendszer halálos áldozatainak számát külföldi szakértők legalább 20 millió főre becsülik. A II. világháborúban hadügyi népbiztosként és a hadsereg főparancsnokaként szervezte a védekezést. Az 1945 után hatalma csúcspontjára jutott Sztálin folytatta az 1930-as években megkezdett politikáját, amely a halála után - főként Hruscsovnak köszönhetően - megindult desztalinizáció ellenére is rányomta a bélyegét a Szovjetunió későbbi történetére.