Száguldás okozhatta a Titanic vesztét
2007. április 13. 15:30
<
Italt hűtöttek a jéghegy darabjaival
A Titanic 1912. április 14-én, éjfél előtt húsz perccel száguldott - szó szerint - végzetébe. Orra előtt váratlanul egy jéghegy tűnt fel, a cselekvésre csak 40 másodperc maradt. Az ügyeletes tiszt balra kormányzást és hátramenetet rendelt el, de rosszabbul nem is dönthetett volna: a lelassuló hajó oldalával rácsúszott a jéghegy párkányára, amely mintegy 90 méter hosszan feltépte oldalát.Az első öt záró rekeszt csak akkor próbálták lezárni, amikor azok már víz alá kerültek, a kapitány az ütközés után 35 perccel adott parancsot a vészjelzés leadására és újabb 15 perc múlva a mentőcsónakok leeresztésére. A mentőcsónakokban mindössze 1178 embernek volt hely, így több mint ezren eleve halálra voltak ítélve, az áldozatok száma azonban még magasabb lett, mert a csónakok nagy részét csak félig terhelve engedték a vízre. A látótávolságban lévő California gőzös nem vette a vészjelzést, mert rádiósa aludt, olyan csónak pedig, amellyel segítséget kérhettek volna, nem volt.
A Titanic hajnali 2 óra 20 perckor elsüllyedt, az elsőként a helyszínre érkező Carpathia gőzös már csak a túlélőket szedhette össze. Sem az áldozatok, sem a túlélők száma nem ismert pontosan: becslések szerint mintegy 700-an menekültek meg, s mintegy 1500-an lelték halálukat a hullámsírban. Ma már egyetlen utas sincs az élők sorában, az utolsó közülük 1997-ben, 100 éves korában hunyt el. A Titanic tragédiája azóta is izgatja az emberek fantáziáját, több sikertelen expedíciót indítottak a roncsok kiemelésére.
Amit hinni szerettek volna: mindenki megmenekült |
(Múlt-kor/MTI)