Mezőkomáromban látta meg a napvilágot. 1867-ben szerzett orvosdoktori diplomát a pesti egyetemen, de végül nem orvos lett, hanem zoológus. 1869-től tanított természetrajzot és meteorológiát a kolozsmonostori gazdasági tanintézetben, majd 1873-ban kinevezték a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem első zoológia- professzorának. Két év múlva az egyetem rektorává választották. Ez idő alatt magas színvonalú szellemi műhellyé fejlesztette az intézményt. Az egysejtű szervezetek mikroszkópos vizsgálatával foglalkozott, az ostorosok, a gyökérlábúak, a spórások számos új faját írta le. Tevékenységével lényegében megalapozta a magyar hidrobiológiát. 1875- 76-ban kísérleti úton bebizonyította, hogy az egyes egysejtű állatfajok sejtjeiben megtalálható `zöld szemecskék` nem mások, mint mikroszkópos moszatok. Ez a felfedezés a XIX. századi magyar biológia legnagyobb elvi jelentőségű felismerése volt. Elsők között ismertette Magyarországon Darwin A fajok eredete című munkáját. 1890-ben az MTA rendes tagjai sorába választotta. 1889-től a budapesti Műegyetem állattani tanszékének tanára volt. 1901-ben a Margó Tivadar utódaként a fővárosi tudományegyetem általános állattan és összehasonlító tanszékére került. Onnan vonult nyugdíjba 1914-ben. Sokat foglalkozott a protoplazma szerkezetének felderítésével, a fajok keletkezésének és származástanának kérdéseivel. Tanulmányait két nagy kötetben tervezte összegezni, de csak az első rész jelent meg 1888-ban német és magyar nyelven. Budapesten hunyt el 1919. december 4-én.